Nagyböjt imái és ízei
Szerző: Kondás Sándor
Megrendítően szép lelki élményben lehet részünk, ha végigimádkozzuk Krétai Szent András terjedelmes bűnbánati kánonját. Ennek az egész év folyamán egyszer – nagyböjt ötödik hetében – végzett szertartásnak az imáiban és énekeiben felidézzük az üdvösségtörténet személyeit: egy-egy bűnös, bűnbánó vagy igaz embert, hogy példájuk lelkiismeret-vizsgálatra ösztönözzön és bűnbánatra vezessen bennünket is. Amikor ezt imádkoztam, mindig erős vágyat éreztem a Biblia alaposabb és mélyebb olvasására.
A nagyböjt folyamán majd minden szertartást Szíriai Szent Efrém imájával fejezünk be. Ezt a három könyörgést mély meghajlások kísérik, mint ahogy egész bűnbánati gyakorlatunkhoz hozzátartoznak a metániák, azaz a leborulások. Ugyanis az egész ember, a lélek és test tart bűnbánatot. Így hangzik:
„Életem Ura és Uralkodója,
ne engedd hozzám a jóra való restség, könnyelműség, pénzvágy és megszólás szellemét!
Ajándékozd inkább szolgádnak a józanság, alázatosság, állhatatosság és szeretet lelkét!
Igen, Uram Királyom! Add meg, hogy megismerjem bűneimet és meg ne ítéljem felebarátomat, mert áldott vagy örökkön-örökké.”
A görög katolikus családokban régen sok helyen szokás volt, hogy már vajhagyó vasárnap (ez a nagyböjt előnapja), vagy az első böjti nap (hétfőn), hamuval kisúrolták az edényeket, hogy egy csepp zsír se maradjon bennük. Hétfő, szerda, péntek szigorú böjt volt. Nagyszüleim ezeken a napokon hét hétig semmit sem ettek, csak vizet ittak. Sok háztartásban még olajjal sem főztek ilyenkor.