Cikkek listázása

Seregély István egri érsek hetvenöt éves

Isten és a Boldogasszony vigyázott rám

Szerző: Szarvas István

Fotó: Szarvas István

– Tisztelettel köszöntöm Érsek urat születésének 75. évfordulóján. Mit üzen a nem mindennapi és nem is mindenki által megélt évfordulón Olvasóinknak? 

– Szíves megértést kérek az Olvasóktól, hogy amikor ismét gratulációkkal vesznek körül, hangsúlyozom, hogy én valóban nem tehetek róla, hogy immár háromnegyed századot éltem meg a földön. Tudnom kell azt, hogy csak egy – és nem is rendkívüli – tagja vagyok a földön élő emberi családnak. Hogy ne jöjjek zavarba a sok meg nem érdemelt elismerés hallatán, amelyek már 70 éves koromban is elértek a legmagasabb közjogi méltóságok részéről, és aranymisém alkalmával is körülvettek, most egy adag öniróniára van szükségem, hogy fejembe nem szálljon a dicsőség. Ezért jelentem, hogy csak egy öreg szivar vagyok, aki már félig 150 éves a föld lakói között. Ezért pedig csak türelmet és megértést lehet kérni.

– Mégis, milyen gondolatokat ébreszt Érsek úr lelkében az Istentől kapott háromnegyed évszázad?

– Komolyabbra fogva a szót, mindenekelőtt hálára kötelez. Nem is maga a 75 év az érték, hanem mindaz, amit a gondviselő Isten irántam megnyilvánuló szeretete a hosszú idő alatt nekem adott. Annál is inkább, mert ma mindent többre értékelek, mint annak idején, és azt is jobban értékelem, amit ma is kapok. Tudom, hogy Édesanyám szolgálata, mellyel világra hozott egészségesen, miután nagy szeretettel őrködött felettem a sorsomat nagyon is meghatározó 9 hónap alatt és után, nagy ajándéka a Gondviselésnek. Hasonlóképpen egyre többre taksálom és értéknek tekintem a családot, ahol fölcseperedtem. Az iskolákért is áldom Istent, ahol a magyar műveltségemet alapozhattam meg, amely ma is elég az eligazodáshoz. Biztos, hogy egyedülálló kincsem keresztény hitem, hivatásom és Isten irgalma, mely egész életemen át megőrzött hűségben és elkötelezettségben.

Lehet, hogy kezdetben én is megütköztem volna, ha azt mondják, köszönjem meg az egész életemet végigkísérő betegséget, az egy-két éves koromban beszerzett, vagy talán csak akkor jelentkező és azóta is velem élő bronchial asztmát, mely kiváló korlátozó eszköze volt az életemnek. Ezért ma nagyon hálás vagyok. Az élet terhei ugyanis arra jók, hogy mindig szemünk előtt tartsák, miszerint csak vándorok és zarándokok vagyunk a földön, ahol nincs maradandó otthonunk.

Ha nem is nagy jelentőségű, de evilági vonatkozásban is széppé tette a földi időt, hogy sokat utazhattam itthon és idegen országokban is. Egyéni érdeklődésből is, de főleg püspökként és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnökeként, valamint az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa alelnökeként. A minap számoltam össze, hogy több mit 50 repülőtéren fordultam meg. Váratlanul jutottam el életem őrének, a Szűzanyának nem remélt szent helyeire, például első utam annak idején Częstochowába vitt, és a Kolping Világszövetség ajándékaként a guadeloupe-i Szűzanya képéhez is eljutottam Mexikóba. Láthattam a Szentföldet és Rómát többször is, tengereket és hegyeket egyaránt. De ez talán úgysem érdekli a kedves Olvasót. Nekem mégis emlék a visszatekintés során, amiért hálás vagyok.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>