A 14 gyermekes Mészáros család naponta megéli Szent Benedek gondolatát
„Imádkozzál és dolgozzál”
Szerző: Kovács Ágnes
– Amikor az első gyermekünket, Ilonát vártuk, a várandósság 2/3-át a kórházban töltöttem – emlékszik vissza Mészáros Ferencné Ilona, az édesanya. – A hormonváltozások súlyos szemproblémát okoztak. A második gyermekemért a betegségem miatt szinte közelharcot kellett vívni az orvosokkal, akik a terhesség-megszakítást javasolták. Ferenc mellett döntöttünk. A férjemmel maximum négy gyermeket terveztünk, de aztán jöttek sorban a gyerekek. Mindig vártuk a kicsit, és ez töltötte, tölti be az életünket.– Tehát még nem biztos, hogy a két éves Szabolccsal lezárul a sor?
– Amit a jó Isten ad, azt örömmel, ajándékként fogadjuk, és megköszönjük, hogy ránk bízta a gyermekeink felnevelését, mert úgy érezzük, hogy nem birtokoljuk őket, csak részt veszünk életüknek abban a szakaszában, amíg velünk vannak, hiszen Istennek neveljük őket – fejtette ki nagyon szépen, tisztán, egyszerűen a gondolatait Ferenc, az édesapa.
– Nagy bátorság kell sok gyermek vállalásához…
– Hit és bizalom szükséges – folytatja az édesapa. – Sokszor elgondolkodom, nagyapámék ketten voltak testvérek, apámék már 7-en, mi 13-an születtünk, nálunk 14 gyermek van. Máshol a generációkat követve csökken a gyermekvállalás, nálunk növekedett. A feleségemék ketten vannak testvérek. Édesanyám is egyedüli gyerek volt, így vállalta édesapámmal a nagycsaládot. Mi 1980-ban házasodtunk össze.
– Egy közhellyel élve: az élet pénzbe kerül. A háromgyerekes nagycsalád modelljét figyelembe véve a 14 gyermek közel 5 nagycsaládnak felel meg. Miből futja mindenre?
– Munkanélküli vagyok már második éve. Az építőiparban dolgoztam, de a betegségem miatt váltanom kellett, így kaptam a tanyagondnoki feladatot. 10 éves tanyagondnoki szolgálat után elbocsátottak. A munkaügyi központban ajánlottak ugyan munkát, amellyel az országot kellene járnom. De hogy tehetném 14 gyermek mellett? – teszi fel önmagának a kérdést a nagycsaládos édesapa. – Én mindig is azért vállaltam a „kisebb karéj kenyeret” (a helybeni munkát), hogy a családom mellett maradhassak.
– Úgy tudom, nem először munkanélküli.
– Amikor 9 gyermekünk volt, akkor is így éltünk, mégsem tántorított el bennünket a további gyermekvállalástól. Hiszem, hogy egy hajam szála sem görbül meg az Isten akarata nélkül. El lehet olvasni egy könyvtárnyi könyvet is, ha az embernek nincsenek tapasztalatai a hitről. Mi nap mint nap megtapasztaljuk a gondviselés jelenlétét a családunkban. Mindig azt kapjuk meg, amire a legnagyobb szükségünk van.
