„Imádkozzatok szüntelenül” (1Tessz 5,17)
A csodagyertya
Szerző: Katona Marianna
Fotó: Léphaft Pál
– Ejnye, kisfiam, ne légy már ilyen türelmetlen! – hajolt ki az ablakon az édesanyja. – Inkább szaladj el Kamilla nénihez a gyógyteákért. Nózika nem érzi jól magát.
– De anyu! Miért éppen én?! Menjen Trózsi vagy Szurcsi! Nekem most fontosabb dolgom van! Tudod, hogy nagyika mennyire örül, ha a kapuban várom.
– De annak még jobban fog örülni, ha megtudja, hogy milyen szófogadó és szolgálatkész unokája van. A testvéreid pedig iskolában vannak! – válaszolt anyu ellenkezést nem tűrő hangon. Így aztán Tüsi, duzzogva bár, de útnak indult.
– Nózi is mindig csak nyavalyog! „Anyu, fáj a fejem! Anyu, fáj a fülem! Anyu beteg vagyok!” Pfuj! Én meg majd megszakadok a sok munkától meg a szaladozástól! „Fussál el gyógyteáért! Szaladj Harkály doktorért! Hozz friss forrásvizet!” – Amíg így morgolódott, egyszer csak megbotlott valamiben. – Nini! Ez meg mi lehet? – emelte fel a fényes papírba csomagolt hosszúkás tárgyat. – Lehet, hogy valami varázsszerszám! Vagy valami titokzatos kincs! – izgatottan fejtette le róla a csomagolást. – Á! Hiszen ez csak egy közönséges gyertya! – motyogta csalódottan és zsebre vágta a sárga viaszgyertyát.
– Gyere csak, kedveském! – kiáltott oda neki a távolból Kamilla néni, aki a háza előtt matatott a fűben. – Odakészítettem a konyhaasztalra a gyógyfüveket, amit anyukád kért, vedd csak el nyugodtan. Nekem meg kell keresnem valamit – kiáltotta oda Tüsinek. – Jaj nekem, ha elveszett! Mihez is kezdek nélküle?! – motyogta magában kétségbeesetten, és tovább keresgélt a fűcsomók között.
– Mit tetszik keresni? Elvesztetett valami fontosat? – kérdezte kíváncsian Tüsi, miközben a másik zsebébe gyömöszölte a gyógynövényes csomagot.
