Az Úr folyamatosan erősíti s teszi próbára a család hitét
Sérült gyermekkel Isten hálójában
Szerző: Lőrincz Sándor
Fotó: Lőrincz Attila
Amikor azt firtatom, miért nem perelték be a kórházat, mindketten visszakérdeznek: mi értelme lett volna? Attól nem gyógyulna meg Márk. A Pető Intézetben folyó fejlesztéstől, valamint a kitartó imától nagyobb erre az esély.
– Hamar szembesültünk azzal, hogy kisfiunkkal nagy a baj – mondta Péter. – Először magunkba roskadtunk, aztán s azóta is folyamatosan abban bízunk, hogy megfordul majd ez az állapot. Vannak, akik az utcán egy kicsit ferde szemmel néznek Márkra, de mi ezzel nem törődünk, mert tudjuk: Isten ajándéka ő is, és ebben az állapotában is képes szeretetet adni. Az Úrnak valamilyen terve volt ezzel a sérüléssel. Talán az, hogy az egész família megerősödjön a hitben…
Amíg beszélgetünk, Dani csokis kekszet majszol, majd végigmászik a bőr ülőgarnitúrán – ha tehetné, az ablakpárkányon is végigkúszna –, nagyot rúg a labdába, kicsit megszeretgeti, majd meglegyinti Leventét, aztán átöleli Márkot, aki szivacs ülőkén tartja magát, kezében kormánnyal. Merthogy ő a sofőr. Néhány szófoszlányt elcsípek, de szülei – főleg Anita – minden szavát értik. A három hónapos Pető Intézet-beli fejlesztésnek köszönhetően már sokkal tisztábban képezi a hangokat, és képes a törzsét is erőteljesebben tartani. A szülők boldogan újságolják: az egyik gyerkőc nagymamája hamarosan hittanórát tart majd az intézetben.
– Minden este imádkozunk, és a közös étkezésekkor – nálunk ez a vacsora – Márk is el tudja mondani az asztali áldást – jegyzi meg Anita. – Az imával, a vasárnapi misékkel mesterségesen teremtettünk rendszert az életünkben; csakúgy, mint a közösségekkel. Három közösségbe járunk, az egyikbe a gyerekeket is magunkkal visszük. Töltekezni megyünk, hogy kibírjuk a mindennapokat.
– Nem unalmas az életünk, s arra törekszünk, hogy jó napirend mellett egészséges egyensúlyt tartsunk fenn az idővel – fűzi tovább a szót Péter, aki édesanyja nyomdokain haladva, elegáns parfümériát üzemeltet. – Érezzük, hogy Isten hálójában vagyunk mindannyian, és ez a tudat átszövi szerelmünket, a gyerekekkel, a tágabb családdal, a barátokkal való kapcsolatunkat is.
Mint elárulják: bár nem hiányoztak a hitbéli alapok, együttjárásuk kezdetén mégsem voltak vallásgyakorlók. Később viszont mindketten részt vettek katekumenátuson és Szentlélek-szemináriumokat is végeztek. Rádöbbentek: csak így lehet teljes az életük. Először Péter szüleinek lakásában tervezték a közös jövőt, majd megvették ezt a hetvenöt négyzetméteres, kétszintes, modern belvárosi lakást, de lehet, hogy egy családi ház lesz majd a végső otthonuk.
Anita közgazdász; egy banktól ment gyedre. Márk állapota miatt 8–10 éves koráig maradhatna ugyan gyesen, ám valamilyen kötetlen munkaidőben szívesen dolgozna. Akár fejlesztésre is vállalkozna, hiszen Márk kapcsán maga is szembesült a sérültek világával. Segíteni, szolgálni szeretne másokat. Amolyan Teréz anyás lelkülettel, hiszen ez az apró nő kicsiny ceruza volt Isten kezében, de folyamatosan írta szerelmes leveleit a világnak. Anita is szeretné írni a leveleit…
Péter fogadalomból – kisfia gyógyulásáért – néhány éve eltökélte: tartózkodik a szeszes italtól. A darts a szenvedélye. Hetente két alkalommal – amikor már megfürdették és letették a lurkókat – edz. Igaz, másnap ilyenkor egy kicsit álmos, de ezt jól tudja leplezni a parfüméria vendégköre előtt.
Örülnek, hogy a három nagyszülő még viszonylag fiatal – Anita édesapja néhány éve meghalt –, és mindenben segítséget kapnak tőlük. Egyikőjük kertjében például medencét építettek – Márk mozgásterápiáját segítendő. De elég egy telefon, és bármelyik nagyszülő hadra fogható. Úgy is fogalmazhatnék: olykor-olykor bizony nagyüzem van Gomboséknál. Például ott jártamkor is az volt, ám megnyugtattak: akkor elevenek igazán a gyerekek, ha idegen toppan be hozzájuk. Ilyenkor mindegyik produkálni akarja magát.
Dani a legmozgékonyabb. Míg félrepillantunk, felugrik nagyapja ölébe, és azon mesterkedik, hogy lecsavarja az orrát. Levi békésen elvan a labdával, de szívesen belemarkolna a dióbélbe is, amit ő még nem ehet. Anita a keksz maradványait törli le a kanapéról, majd előkeríti Márknak a kék kormányt, a pirost már megunta. Közben Dani odaül bátyja mellé, puszit nyom a nózijára, azután magával rántja a szőnyegre. Ő rögtön fölpattan, ám Márknak segítség kell.
A beszélgetés során kiderül: a család többször megfordult már Medjugorjéban, a Mária-jelenések színhelyén. Legutóbb októberben vett részt Márk, Csöszi mama és Anita egy zarándoklaton. Ez a madártestű fiatalasszony maga vitte fel 15 kilós kisfiát a Krizsevacra, miközben folyamatosan imádkoztak érte. Akik ott voltak, állítják: végtelen béke és szeretet sugárzott Márkból, aki jelen lehetett az egyik Mária-jelenésen.
Gombosék így, családjukban sérült gyermekkel is élik-élvezik Isten kegyelmi ajándékait. Bár megijedtek, amikor Dani magára rántotta a forró teavizet, és mentőhelikopter szállította Pécsre, de tudták: szereti őket az Úr. Az orvosok egy hónapot adtak, míg némiképp regenerálódik a leforrázott bőrfelület, ám tíz nap múlva már itthon voltak, és mára szinte nyomtalanul elmúltak a hegek. Igaz, az egész Szent Imre Egyházközség értük imádkozott…
Most a várakozás heteit élik. Az esti imákon gyertya gyúl az adventi koszorún, s mindannyian nyitott lélekkel készülnek a karácsonyra, amely ezúttal is mentes lesz a túlkapástól, az ajándékdömpingtől. Péter feldíszíti a fát, aztán hangtalanul, angyalszárnyakon odalopódzik közéjük az ünnep. A szentestét most is náluk töltik a nagyszülők, és nemcsak a karácsonyfán gyúlnak ki az apró fények, hanem Levente születésnapi tortáján is meggyújtanak majd egy gyertyát. A közös imákkal, no meg a narancs, a szegfűszeg és a mézes sütemény édes-fűszeres illatával átitatott napra az éjféli mise tesz majd koronát.
Talán az ellopott kocsi is megkerül addigra, hogy kényelmesebben szállíthassák Márkot a Pető Intézetbe.
Mindannyian vallják: a remény hal meg utoljára.
