A csengelei egyházközség jubileumi búcsúünnepe
„Múltba gyökerezett jövő”
Szerző: Katona Attila, Zólyomi-Katona Theodóra
Szent Imre herceg oltalmában
Területét a régészeti leletek tanúsága szerint a középkorban kunok lakták. A feltárások során két templom maradványait is megtalálták. A török uralom után került ez homokos puszta Szeged birtokába. Lakói földműveléssel, gyümölcstermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. A 20. század első felében már 4000 körüli volt a csengelei tanyákon élő emberek száma. Számukra nagy segítség volt, hogy gróf Klebelsberg Kunó miniszter több tanyasi iskolát is építtetett az 1920-as években. Ezekben az intézményekben rendszeresen tartottak szentmiséket is. A lelkipásztori ellátást a szomszédos Balástya papjainak kellett megoldaniuk, ott volt a legközelebbi templom is. A csengelei hívekben erősen élt a vágy, hogy önálló egyházközségük legyen, s ne kelljen a 20 kilométerre lévő balástyai plébániahivatalba menniük ügyes-bajos dolgaikat intézni. Ezt a várakozást Glattfelder Gyula püspök úr teljesítette be, amikor 1931-ben engedélyezte a csengelei egyházközség felállítását, melynek patrónusa Szent Imre herceg lett.
A háborús, majd a kommunista idők nem tették lehetővé, hogy a jámbor hívek templomot is építsenek; a plébánia három szobáját összenyitva tartották a szentmiséket egészen 2001-ig. Ekkor épült fel az új templom, melyet Csengele szülöttének, Laczkó Ferenc plébánosnak, pápai prelátusnak köszönhetnek a helybeliek.
Táguló „egyházi látótér”
Csengelén még él a hagyományos vallásosság: a szentségek felvételét és a gyermekek hitoktatását sokan fontosnak tartják, az iskolások 80 százaléka jár hittanra. Érezhető azonban, hogy ez nem elegendő az élő hit megőrzéséhez és továbbadásához. Ezért a hitoktatásban is igyekszünk a fő hangsúlyt a közösségben megélt szeretetre helyezni, hiszen így tapasztalható meg legjobban Isten szeretete. A fiataloknak lehetőségük van betérni plébániánkra kötetlen programok alkalmával is.
Sajnálatos tény, hogy a paphiány miatt 1996 óta nincs a falunak helyben lakó plébánosa. Laczkó Ferenc atya két segédlelkésszel együtt Kistelekről látja el Csengelét és a környező településeket, Pusztaszert, Ópusztaszert, Dócot, Balástyát és Sándorfalvát. Az egységes irányításnak előnyei is vannak: gyakran találkozunk, közös programokat – imaórákat, előadásokat, táborokat – szervezünk ebben a nagy közösségben, tudunk egymás gondjairól, örömeiről. Megalakítottuk az Ifjú Keresztények Egyesületét (IKER), mely pályázatokkal és rendezvények szervezésével támogatja az egyházközségekben a lelkipásztori munkát.
A kistérséghez való tartozáson kívül igyekszünk erősíteni az egyházmegyéhez való kötődésünket is. Évek óta nagyon jó a kapcsolatunk a szegedi Katolikus Ifjúsági Alapítvánnyal és a tavaly alapított Egyházmegyei Pasztorális Centrummal. Tagjai vagyunk a Világi Apostolok Közösségének (VAK), amely már nem csupán egyházmegyei, hanem országos kapcsolatokat is jelent.
Igyekszünk tehát a csengeleiek „egyházi látóterét” ily módon tágítani, s nagy örömünkre már látszanak a magvetés első csírái.
Kettős jubileum
A november 5-ét megelőző hetekben mindig lázas készülődés jellemzi községünket. Diákjaink, szüleik és a nagymamák is jól tudják, hogy hamarosan kisebb-nagyobb, igen örömteli feladatok várnak majd rájuk, hiszen következik templomunk és egyházközségünk védőszentjének ünnepe, s a falu apraja-nagyja jön majd Szent Imrét ünnepelni. Lehet-e szerepelni, lesz-e megint saját alkotásokból készült képzőművészeti kiállítás, szabad-e kókuszos süteményt hozni vagy a pogácsa jobb lenne? – ilyen és ehhez hasonló kérdések záporoznak felénk nap mint nap.
Az idén védőszentünk ünneplése még két árnyalattal gazdagodott: 2006-ban ünnepli a csengelei egyházközség fennállásának 75 éves jubileumát, s a falu egyik büszkesége, gyönyörű, új temploma most öt esztendős. Ünnepségsorozatunk is e három esemény köré szövődött.
A kétnapos ünnepség nyitásaként a péntek esti szentmisét követően taizéi imaórát tartottunk, melynek megszervezésében nagy segítségünkre volt a szegedi Egyetemi Lelkészségről Pálfai Zoltán atya zenésztársaival és barátaival együtt. A megható és bensőséges énekes imádságon a szomszédos települések fiataljai közül is részt vettek néhányan, akikkel a korábbi nyári hittanos táborokban szövődtek barátságok.
S hogy a lélek után a test is táplálékhoz jusson, azt az esti agapé volt hivatott biztosítani. Ennek előkészítésében jelentős segítséget nyújtottak községünk fiataljai, akik bár az ország különböző tájain tanulnak, mégis gyakran és szívesen visszajárnak plébániai rendezvényeinkre.
Másnap a Katolikus Ifjúsági Alapítvány munkatársai a Felrázás program keretében játékos vetélkedőt tartottak a gyerekeknek a templom körül. Volt itt labdacsata, célba dobás, gólyalábazás, hernyótalpazás, létrába bújva parkban bolyongás az aprónép nagy örömére. A résztvevők legfiatalabbika (aki a taizéi imaórán is jelen volt) egy két és fél éves kisfiú volt, a legrégebb óta fiatalokat pedig néhány nagyszülő képviselte. A nagy hidegben a versenyzők gyorsan kimelegedtek az érdekesnél érdekesebb játékok közben. Aki megéhezett, megszomjazott, felfrissülhetett a templom előtt felállított nagy asztalnál, amire a finomságokat az anyukák és a nagymamák készítették elő.
Könyvvé álmodott múlt
A múlt emlékeiből Molnár Mihály helytörténész közreműködésével kiállítást készítettünk templomunkban, mely bemutatta, hogy a hetvenöt éven átívelő eleven egyházi élet ma is folytatódik településünkön. Az utolsó tárlókban ugyanis olyan alkotások voltak láthatók, melyeket napjainkban készítettek az ifjú hittanosok, s olyan fotókat is kiállítottunk, melyek az elmúlt év történéseit (hittanos tábor, vetélkedők, közös éneklések) mutatták be. „Múltba gyökerezett jövő” – mondta erre a kiállítást megnyitó Lantos István tanár úr, Mészáros István szavait idézve.
Az elődök 75 év alatt végzett munkáját egy ünnepi kiadványban is megörökítették a kiállítás szervezői, akik a korabeli dokumentumokat összegyűjtve és az immár elhunyt Papp Istvánné, egykori hitoktató értékes feljegyzéseire támaszkodva könyvvé álmodták múltunkat. A csengelei római katolikus egyházközség hetvenöt éve című könyv gyönyörű fényképmelléklete pedig azokat a híveket dicséri, akik megőrizték és a szerzők rendelkezésére bocsátották mára már halványuló elsőáldozási, bérmálási fényképeiket, emléklapjaikat.
A hittanosok az esti szentmise előtt egy tanulságos és szép műsort adtak elő, megelevenítve Szent Imre herceg életét, s példaképül állítva őt a magyar és főként a helyi fiatalság elé.
A nap fénypontja az ünnepi szentmise volt, melyet Gyulay Endre püspök mutatott be. Szentbeszédében kiemelte, hogy Szent Imre példáját az imádságos lelkületben mindenkinek követnie kell. Az ünnepi istentisztelet végén Laczkó Ferenc plébános mutatta be és méltatta az egyházközség 75 éves történetét bemutató könyvet, mely méltó emléket állít mindazoknak, akik szolgálták és segítették ezt a közösséget.
Isten segítségével arra törekszünk, hogy az ő emlékük és hitük tovább éljen a csengelei emberekben.
