„Kis Jézuskát befogadjuk…”
Szerző: Budai Éva
Fotó: Budai Éva
Számos szép példáját sorolhatnánk ennek a Veszprémi Egyházmegyében is, akár a zarándok búcsújárás megélénkülésére gondolunk, vagy a házi oltárok melletti nagypénteki virrasztás imádságos, énekes áhítataira, de megemlíthetünk egy szentkúthoz kapcsolódó keresztútjáró hagyományteremtést is a közelmúltból a passiójátékairól ismert Veszprém megyei településen, Magyarpolányban.
A leggazdagabb ünnepkör természetesen az advent, a karácsony időszaka. S. dr. Lackovits Emőke etnográfus szakrális néprajzi témájú könyvéből (Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton-felvidéki falvakban – Veszprém 2000) tudjuk, hogy az András napjától – november 30. – kezdődő adventi, karácsonyi népszokások között a legközkedveltebb, legismertebb a betlehemezés, amelynek vidékenként különböző változatai élnek ma is. Ezeket hol bölcsőcskének nevezik, hol Szent Család-járásként, szentcsaládolásként emlegetik, de ennek egy változata a német ajkú falvakban az úgynevezett Christkindli-játék is.
A Szent Család-járás (vagy szálláskeresés, Szent Család-kilenced) a karácsony vigíliáját közvetlenül megelőző időszak egyik legfiatalabb szokása az adventi várakozás ünnepélyesebbé tételét szolgálja, lelkileg készíti elő az ünnepet. Bálint Sándor szerint e szokás a 20. század elején bontakozott ki minden bizonnyal lelkipásztori kezdeményezésre. „December 15-től 24-ig több szálláskereső csoport is járt egy-egy faluban, többnyire asszonyok, akik egy előimádkozó vezetésével indultak el, majd naponta más-más csoporttag házát keresték fel. A háborút követő évtizedekben többnyire elfogytak a csoportok, s a tiltás miatt több faluban el is halt e szokás. Vannak azonban helyek, ahol máig gyakorolják, így például Raposkán és Hegymagason” – írja S. dr. Lackovits Emőke. A szokás liturgiája: a szálláskereső asszonyok a befogadó családnál az asztalon előkészített alkalmi házioltáron elhelyezik a Szent Család képét, majd az asztalt körbeülve először a Szent Család minden tagjához külön imádkoznak. Ezután Mária-litániák következnek, valamint az örvendetes rózsafüzér elimádkozása s Mária-antifónák éneklése. A szálláskeresőket a végén a háziasszony megvendégeli friss süteménnyel.
„Ne sírj tovább, Szűz Mária…”
A 90-es évek elején, mikor Tihanyba kezdtek visszatérni a bencések, Pászthory Valter bencés plébános a falu hittanosaival felelevenítette a szálláskeresés szokását. Gyermekek vitték a Szent Család képét a házakhoz, s befogadást kértek a vajúdásra készülő Szűznek. Mikor kinyílt az ajtó, felcsendült az ének: „Szállást keres a Szent Család, / De senki sincs, ki helyet ád. / Nincsen, aki befogadja / Őt, ki égnek s földnek Ura…” Mindenütt fények gyúltak, a kapuk megnyíltak sorban a kopogtatók előtt, s megérkezett a válasz is: „Ne sírj tovább, Szűz Mária, / Ne menjetek ma máshova! / Szállásunkat mi megosztjuk, / Kis Jézuskát befogadjuk.” A betérő gyermekek azután elhelyezték a Szent Család képét a gyertyákkal díszített asztalon, s énekszóval, imádsággal köszönték meg a szállásadók jóságát. Végül szeretetlakomával lepték meg az apróságokat a háziak. Búcsúzáskor a plébános áldást osztott az egész családra.
A hagyomány pár évig élt, de azután megszakadt az atya halálával. Manapság a tihanyi cserkészek viszik tovább a hagyományt, de ők már betlehemezéssel, jelmezben járják végig a falut a karácsony előtti három napon.
Az advent végi ünnepköszöntés legősibb népi változata a betlehemezés, melynek eredete Mátyás király korába vezethető vissza, legalábbis magyar nyelvterületen. Kezdetben felnőttek, fiatalok vegyesen vettek részt benne, ma már többnyire gyermekek népi szakrális játékává vált. A téli egyházi ünnepkörben ez a legáltalánosabban elterjedt, újjáéledt népszokás. A gyermekek ilyenkor maguk készítette templomot vagy istállót visznek magukkal, benne a Szent Családdal, pásztorokkal, barmokkal és égő gyertyával. Házról házra járnak, bekopogtatva bebocsátást kérnek, énekkel köszöntik a családot, versekkel idézve fel a betlehemi születéstörténetet, majd a végén következik a mendikálás, az adománygyűjtés. A háziaktól főként diót, almát, kalácsot kaptak régen a betlehemezők tarisznyájukba. Sajnos, az elmúlt évtizedekben az adományt gyakran a pénz váltja fel itt is, mint a húsvéti locsolásnál.
Népénekekkel – tűzgyújtással
A betlehemezés másik változata, mikor a gyermekszereplők jelmezbe öltözve, bajuszt, szakállt ragasztva elevenítik fel a karácsonyi történetet. Búcsúzáskor Nyárádon például jókívánságokat mondtak a ház lakóira: „Bort, búzát, barackot, / Kurta farkú malacot, /Szekerünknek kereket, / Poharunknak feneket, / Hadd ihassunk eleget! / Engedje az Isten, hogy több szent karácsonyt megérhessünk, …Dicsértessék a Jézus Krisztus!”
Szép és immár több mint egy évtizedes szokássá nemesedett Veszprémben, fent, a várban, az érseki palota előtti téren megrendezett betlehemes játék élőállatokkal, tűzgyújtással a karácsony előtti nap estéjén. Kezdetben az egyik városi iskola gyermekei adták elő a születéstörténetet, néhány éve e feladatot a Szilágyi Erzsébet Keresztény Általános Iskola néptánccsoportja jeleníti meg. Meghatóan szép és ünnepi hangulatú az előadás, mikor a sötétben negyven-ötven fehér ruhába öltözött kislány lámpásokkal, betlehemes népénekekkel körbejárja a teret, s megelevenedik a történet a Szent Családdal, a pásztorokkal, a háromkirályokkal. Az ünneplés minden évben Márfi Gyula érsek atyának és a város polgármesterének köszöntésével zárul.
Bölcsőcske és Christkindli-játék
Végezetül essék szó a betlehemezésnek még két jellegzetes helyi szokásáról is! A bölcsőcske vagy bölcsőcskejárás a Káli-medencében gyakori, de a Nivegy-völgyi településeken is ismerik, gyakorolják. Ez a magyar megfelelője a német ajkú településeken (Herend, Bánd, Városlőd, Pula, Magyarpolány, Tótvázsony, Hidegkút) szokásos Christkindli-játéknak. Csak míg a bölcsőcskét lányok és fiúk vegyesen játsszák, a Christkindli szereplői valamennyien leányok. Mindkét játékban az Istengyermeket jelképező babát Mária viszi egy kis bölcsőben. A beköszöntőt és az adománygyűjtő éneket Szent József mondja. Itt is eljátsszák a születéstörténetet. A Christkindli-játékot pár éve a legtöbb német ajkú faluban felelevenítették. Gyönyörű, díszes, csipkés ruhákban játsszák el a lányok. Régebben december 24-én már hajnalban elindultak a résztvevők, mert az éjféli mise kezdetére végig kellett járniuk a falut. Manapság kábeltévén, hirdetményeken teszik közzé a csoport indulását, és előre kérik jelezni, hogy melyik ház kívánja fogadni őket. Újabban nemcsak németül, hanem magyarul is előadják a történetet a Christkindli szereplői.
A betlehemezés és annak területenként változó formájú „profán szertartása” – a fentiekből is kitűnik – ma már igazi eleven hagyománnyá nemesedett, erősödött a Veszprémi Egyházmegyében is.
