Cikkek listázása

„Kis Jézuskát befogadjuk…”

Szerző: Budai Éva

Fotó: Budai Éva

„Ébresztgetem nemzetünk megszentelt hagyományait, amelyek nélkül egyesek talán igen, de a nemzet nem élhet…” Bár hosszú évtizedeken át agyonhallgatták, elnémították Mindszenty József bíboros – korábban veszprémi püspök – bátorító üzenetét, napjainkban mégis, mint a mag, megeredni látszanak gondolatai, újjászületnek a nemzet életre keltett, ősi szakrális népi hagyományvilágában, népszokásaiban.
Számos szép példáját sorolhatnánk ennek a Veszprémi Egyházmegyében is, akár a zarándok búcsújárás megélénkülésére gondolunk, vagy a házi oltárok melletti nagypénteki virrasztás imádságos, énekes áhítataira, de megemlíthetünk egy szentkúthoz kapcsolódó keresztútjáró hagyományteremtést is a közelmúltból a passiójátékairól ismert Veszprém megyei településen, Magyarpolányban.
A legtöbb példát kétségtelenül az egyházi év három fő ünnepkörének, a Krisztus földi útját nyomon kísérő karácsony, húsvét és pünkösd időszakának a népi vallásosságban újraéledő népszokásaiban lelhetjük fel. Számos szakrális hagyományt, amely korábban csak a templomokban vagy már ott sem kaphatott helyet, az egyházi közösségek ma felelevenítenek, és kiviszik a falu, a város nyilvánossága elé, a profán ünneplések alkalmaira is, ezzel mintegy megszentelve azokat.

A leggazdagabb ünnepkör természetesen az advent, a karácsony időszaka. S. dr. Lackovits Emőke etnográfus szakrális néprajzi témájú könyvéből (Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton-felvidéki falvakban – Veszprém 2000) tudjuk, hogy az András napjától – november 30. – kezdődő adventi, karácsonyi népszokások között a legközkedveltebb, legismertebb a betlehemezés, amelynek vidékenként különböző változatai élnek ma is. Ezeket hol bölcsőcskének nevezik, hol Szent Család-járásként, szentcsaládolásként emlegetik, de ennek egy változata a német ajkú falvakban az úgynevezett Christkindli-játék is.

A Szent Család-járás (vagy szálláskeresés, Szent Család-kilenced) a karácsony vigíliáját közvetlenül megelőző időszak egyik legfiatalabb szokása az adventi várakozás ünnepélyesebbé tételét szolgálja, lelkileg készíti elő az ünnepet. Bálint Sándor szerint e szokás a 20. század elején bontakozott ki minden bizonnyal lelkipásztori kezdeményezésre. „December 15-től 24-ig több szálláskereső csoport is járt egy-egy faluban, többnyire asszonyok, akik egy előimádkozó vezetésével indultak el, majd naponta más-más csoporttag házát keresték fel. A háborút követő évtizedekben többnyire elfogytak a csoportok, s a tiltás miatt több faluban el is halt e szokás. Vannak azonban helyek, ahol máig gyakorolják, így például Raposkán és Hegymagason” – írja S. dr. Lackovits Emőke. A szokás liturgiája: a szálláskereső ­asszonyok a befogadó családnál az asztalon előkészített alkalmi házioltáron elhelyezik a Szent Család képét, majd az asztalt körbeülve először a Szent Család minden tagjához külön imádkoznak. Ezután Mária-litániák következnek, valamint az örvendetes rózsafüzér elimádkozása s Mária-antifónák éneklése. A szálláskeresőket a végén a háziasszony megvendégeli friss süteménnyel.

„Ne sírj tovább, Szűz Mária…”

A 90-es évek elején, mikor Tihanyba kezdtek visszatérni a bencések, Pászthory Valter bencés plébános a falu hittanosaival felelevenítette a szálláskeresés szokását. Gyermekek vitték a Szent Család képét a házakhoz, s befogadást kértek a vajúdásra készülő Szűznek. Mikor kinyílt az ajtó, felcsendült az ének: „Szállást keres a Szent Család, / De senki sincs, ki helyet ád. / Nincsen, aki befogadja / Őt, ki égnek s földnek Ura…” Mindenütt fények gyúltak, a kapuk megnyíltak sorban a kopogtatók előtt, s megérkezett a válasz is: „Ne sírj tovább, Szűz Mária, / Ne menjetek ma máshova! / Szállásunkat mi megosztjuk, / Kis Jézuskát befogadjuk.” A betérő gyermekek azután elhelyezték a Szent Család képét a gyertyákkal díszített asztalon, s énekszóval, imádsággal köszönték meg a szállásadók jóságát. Végül szeretetlakomával lepték meg az apróságokat a háziak. Búcsúzáskor a plébános áldást osztott az egész családra.

A hagyomány pár évig élt, de azután megszakadt az atya halálával. Manapság a tihanyi cserkészek viszik tovább a hagyományt, de ők már betlehemezéssel, jelmezben járják végig a falut a karácsony előtti három napon.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>