Az emberi kedvességről
Karácsony Shanghaiban
Szerző: Joe Lederer, T. Bori Zsuzsa
És akkor jött a karácsony. Szenteste egyedül ültem a szobámban. A bőgés határán voltam, mikor Ta-tse-fu bejött és egy ajándékot nyújtott át: egy kínai rézpénz közepén fúrt lyukon sok színes pamutszál volt átfűzve, majd összefonva. „Ez egy igen régi pénzérme – mondta ünnepélyesen a szakács. – És a pamutszálak is a tieid. Én, a feleségem, a szobakuli, az ő nővére meg a kályhakuli, az ő szülei és bátyjai küldik neked. Mind adtunk neked egy pamutszálat.”
Nagyon megköszöntem. Figyelemreméltó ajándék volt – és értékesebb, mint gondoltam. Ugyanis, amikor egy évtizedek óta Kínában élő ismerősömnek megmutattam a szálakkal átfűzött rézpénzt, elmagyarázta az ajándék jelentését. Minden szál egy óra boldogságot jelent. A szakács megkérdezte a barátait: „Lemondasz-e az életedben rád váró boldogság egy órájáról?” És a kályhakuli, a szobakuli és a rokonaik adtak nekem, az idegen európainak egy-egy pamutszálat annak jeléül, hogy nekem ajándékozzák a saját boldogságuk egy óráját. Ez nagyon nagy áldozat volt. Ugyanis nemcsak lemondtak javamra életük egyórányi boldogságáról, hanem: azt már nem dönthették el, hogy életük melyik órája lesz az. A sors határozza meg, hogy ez az óra mit tartalmaz: például értesülnek arról, hogy egy rokonuk végrendeletében rájuk hagyja minden vagyonát, vagy ez az óra egyike azoknak, amit rizsbort kortyolgatva töltenek el jókedvűen, boldogan, vagy netán azt az időt ajándékozták el, mikor az őket majdnem elütő autó még idejében fékezett, vagy azt az órát, amikor egy fiatal lánnyal épp összeházasodtak volna. Vakon, de teljes határozottsággal ajándékozták életük egy szakaszát nekem, az idegennek.
Na persze a kínaiak babonásak. De én nem kaptam még egyszer az életben ehhez hasonló karácsonyi ajándékot. Ettől a naptól kezdve otthon éreztem magam Kínában. A pamutszálakkal átfont pénzérme éveken át állandóan nálam volt. Most már nem az enyém. Egy nap megismertem valakit, aki még rosszabbul érezte magát Shanghaiban, mint én annak idején. Akkor fogtam egy gyapjúszálat, hozzáfontam a többihez – és odaadtam neki az érmét.
