Városmisszió Brüsszelben
Jöjjetek és lássátok!
Szerző: Bodnár Zita
Fotó: Bodnár Zita
Erdő Péter bíboros-prímás, esztergom-budapesti érsek a következőképpen fogalmaz: Ha igazán humanizálni akarjuk magunk körül a világot, akkor kapcsolatba kell hoznunk Krisztussal. Ez az igazi és sajátos keresztény küldetés.
Nem valamiféle vallásos öltözetbe akarjuk öltöztetni a világi életet. A II. Vatikáni Zsinat is azt tanítja, hogy a világi hívők feladata az evilági dolgok rendjének alakítása az evangélium szerint, nem pedig az, hogy sekrestyévé formálják a világot. Az evilági körülmények között is van Jézusnak mondanivalója az emberről, az ember legalapvetőbb kérdéseiről.
Az egyik bíboros elmondta véleményét, hogy miért is kérdeznek minket mindig ugyanazokról a problémákról azok, akik másképp gondolkodnak. Azért, mert érzik, hogy valami nagyon nincs rendben, és keresik az önigazolást. Miért? Mert az ember valósága egy és ugyanaz: az istenteremtette ember valódi lénye kiált azért, hogy saját létének megfelelően, tudatosan alakíthassa az életét. Ebben vár segítséget tőlünk, de csak akkor, ha valóban hitelesen tudjuk Krisztust közvetíteni.
Bécs, Párizs, Lisszabon után idén Európa fővárosa, a kultúrákban és szokásokban gazdag Brüsszel volt a városmisszió és evangelizációs kongresszus házigazdája. A 2006. október 29-e és november 5-e között megtartott rendezvény mottója – „Jöjjetek és lássátok” – egyszerre szólította meg a keresztényeket és az Istentől távol élőket.
Magyarországot több mint ötvenfős delegáció képviselte, akik a jövő évi budapesti városmisszióra gyűjtöttek tapasztalatokat. A küldöttség néhány tagját kérdeztük benyomásaikról, élményeikről…
Az Evangélium megszólal, csak meg kell szólaltatni
Marik József, Emánuel Közösség, a Budapesti Városmisszió felelőse: – Lenyűgöző volt mindaz, amit a kongresszuson megéltünk. Egyszerre tapasztalhattuk meg az ünneplést, a misztériumot és a közösséget. Hatalmas bíztatást jelent számunkra a jövő évi budapesti városmisszióval kapcsolatban, hogy a nem kifejezetten hívő környezetéről híres Brüsszelben mindezt megtapasztalhattuk.
Az Evangélium megszólal, csak meg kell szólaltatni. Ez a kongresszus és városmisszió különösen szép alkalom volt erre. Ugyanakkor kicsit kihívás is mindannyiunk számára, hiszen benne van a magyar virtusban: legalább ilyen jól kell tennünk. Megvan rá a lehetőség, a hely, a csapat, a lelkesedés. Igazából semmi más dolgunk nincs, csak hagyni magunkat a Lélek által sodorni. Ő már elkezdte a munkát, nekünk csak igazodnunk kell ebben egy kicsit, a vitorlákat kell beállítanunk.
A városmisszió az a kegyelmi pillanat, ahol egymásra találtak a szerzetesközösségek, plébániák, mozgalmak, közösségek, és rájöttek, hogy együtt többre képesek, mint külön-külön. Most már itthon is létezik ez az együttműködés. Egyre inkább felfedezzük, hogy a karizmáink kiegészítik egymást, és tudjuk ezeket használni. Rendkívül optimista vagyok, hiszen ez az egység létrejött és tovább épül. Olyan ez, mint egy csodálatos mozaik, amelynek darabjai a saját karizmánk, egyéniségünk. Ha ezeket összerakjuk, Jézus Krisztus arca fog kirajzolódni.
Ismeretlenül sem voltunk idegenek egymás számára
Keresztes Ági, Katolikus Ifjúsági Mozgalom (KIM): – Brüsszelben korábban nem jártam. Megérkeztünk ebbe az ismeretlen nagyvárosba, és logikus lett volna, ha elveszettnek és idegennek érzem magam. De nem így történt. Sétáltunk a belvárosban, hátunkon a hátizsák, nyakunkban a sál a kongresszus logójával, és úton-útfélen ugyanilyen hátizsákos és sálas ismeretlenekkel találkoztunk, akik ismerősként, széles mosollyal köszöntek ránk. Sokszor eszembe jut, mennyire jó érzéssel töltött el minden egyes alkalom, amikor felismertük egymást, amikor ismeretlenül sem voltunk idegenek egymás számára, hiszen közös volt a célunk, a hitünk, a gondolkodásunk. Ettől egyszerűen otthon éreztem magam a Brüsszelben.
A másik tapasztalatom az evangelizációhoz kötődik. Az első nap nehezen hangolódtam rá a városmisszióra, nem tudtam, mire számítsak, mik lesznek a programok, nehéz volt lélekben is megérkezni. A második nap azonban elmentünk a karmelitákhoz, akik a Chemin Neuf Közösséggel együtt tartották a missziós hetet. Az utcán zenés-táncos evangelizáció, a templomban koncert fogadott, s a lelkesedésük átragadt rám. Hirtelen megértettem: ez az, erről szól a városmisszió! Ezért vagyunk itt! S innentől kezdve teljes lelkesedéssel és százszázalékosan tudtam részt venni a különböző programokon.
A Szentlélek mindenhol ugyanazt mondja: bátran hirdessük Jézus Krisztust!
Kunszabó Zoltán, Új Jeruzsálem Közösség: – A brüsszeli városmissziót csak a belga egyház helyzetét figyelembe véve lehet értékelni. Az igazi kérdés: számukra mit jelentett ez az egy hét? A belga egyház az elmúlt évtizedekben nagy defenzívát élt meg. Elterjedt egy kicsit rosszindulatú mondás, miszerint Belgiumban minden intézmény nevében benne van a katolikus, az emberek azonban nem azok. Számunkra elképzelhetetlen liberális gondolkodás, közvélemény, környezet veszi körül őket. Pontosan ezért nagyon sokan elhitték, hogy a Katolikus Egyháznak nincs jövője. Ennek tükrében számomra a legnagyobb élményt a Szent Mihály-katedrális előtti záró összejövetel jelentette. A város négy pontján gyülekeztek a plébániák hívei – több ezren –, s a városon végigvonulva, együtt érkeztek a belvárosi templom elé. Nagyon megérintett Godfried Danneels bíboros igen bátor és rendkívül lelkes beszéde. Mintha a feltámadást, a brüsszeli egyházközösség feltámadását láttam volna. Igen, Krisztus „feltámadott” a belga egyházban, visszaadta számukra a reményt és a bátorságot, hogy ne féljenek megélni a hitüket, hiszen nincsenek egyedül. Ezt látni és megélni óriási lendületet és örömet adott. A magyar egyház sokkal jobb helyzetben van. A Szentlélek azonban mindenhol ugyanazt mondja: bátran hirdessük Jézus Krisztust! Ahogy Belgiumban a belga egyház át tudta ezt venni a Szentlélektől, és megújult hivatásában, ugyanúgy nekünk is bátran és hittel kell hirdetni Jézus Krisztust, hogy megújulhassunk!
