Ökumenikus intézet a katolikus egyetemen
Együtt az úton
Szerző: Szalontai Anikó
Ez a harmónia még az apostoloknál sem volt egyértelmű, de Jézus elküldte a Szentlelket, amely biztosítja az Egyház egységét. Minden szakadás, ami az egyháztörténelemben végbement, az emberek műve. A távoli missziókban a felekezetek azt tapasztalták, hogy a különbségek ott még kirívóbbak, súlyos problémákat okoznak az igehirdetésben. Ennek megszüntetésére – elsősorban protestáns részről és a fiatalok körében – elindult az egységtörekvés.
Ez az út Amszterdamig vezetett, ahol 1948-ban létrejött az Egyházak Világtanácsa. Érdekesség, hogy öt évvel előtte, 1943-ban hazánkban már megalakult a Magyar Egyházak Ökumenikus Tanácsa. Ilyen értelemben mi magyarok, elsősorban a protestánsok, úttörők vagyunk.
Mikor látták, hogy az egység milyen nehézségekbe ütközik, voltak, akik az ökumené végét jósolták, de II. János Pál pápa szavával élve ez egy visszafordíthatatlan folyamat. Kétféle párbeszéd folyik: a teológia, azaz az igazság, illetve a barátság, vagyis a szeretet párbeszéde. Ma már tudunk együtt imádkozni, Szentírást olvasni, s rengeteg közös feladatunk van, például kiállni a társadalmi igazságtalanságok ellen.
– Ma, amikor az Egyháznak komoly nehézségekkel kell küzdenie saját tanítása átadásában is, nem biztos, hogy elég energiát tud belefektetni az egységtörekvésbe…
– A hit átadása a fejlett világban meggyöngült, és nagy a veszély, hogy az emberek közömbössé válnak. Még állnak a gyönyörű katedrálisok, itt a gazdag európai kultúra, de az Európai Unió már nem tartotta fontosnak, hogy utaljon a kereszténységre az alkotmányában. Az ökumenikus törekvésekben is érzékelhető bizonyos erőtlenség, és valljuk meg, sokszor előítélet is, hiszen több száz év ellenségeskedését nehéz rövid idő alatt megszüntetni. De él az egyházakban a remény, hogy Isten szavának hirdetése és megvallása olyan fényforrás, ami minden európai embernek útmutató lehet.
– Mi az ökumené végső célja?
– Az, amit Jézus kíván: legyenek mindnyájan egy – elsősorban a tanításban. Ez nem direkt uniformizmust jelent, hanem a sokszínűségben megnyilvánuló látható egységet kifelé és belső egységet a tanításban.
Jézus egyetlen egyházat alapított, és ez, ahogyan a II. Vatikáni Zsinat kimondja, a Katolikus Egyházban áll fenn. Vegyük észre: nincsen jelző a katolikus előtt. Az a feladatunk, hogy kézbe véve a Szentírást és a hitvallásokat, egyeztessünk, hogyan tudnánk elősegíteni a látható egységet. A Római Katolikus Egyház és a Lutheránus Világszövetség a megigazulás kérdésében már konszenzusra jutott, s 1999. október 31-én kiadták a Közös Nyilatkozatot. Ez óriási lépés volt. S ahogyan ez megszületett, egyben modellé is vált: együtt imádkoztunk, olvastuk a Szentírást, és egy közös liturgia keretében írtuk alá a nyilatkozatot.
– Milyen kérdésekben folyik ma párbeszéd?
– Napirenden lévő téma a keresztség elismerése, az eucharisztia értelmezése, a papi rend és az apostoliság, valamint a pápa személyének értelmezése. Emellett folyik egy folyamatos, általános párbeszéd aktuális kérdésekről, a hitoktatásról, a Szentírásról.
Az egyik legfontosabb kérdés bizonyára az Oltáriszentség megítélése. Protestáns testvéreink elsősorban azt várják, hogy befogadjuk őket a szentáldozás során. Ehhez azonban a teológia szintjén kell egyeztetni, ki mit ért eucharisztián. Mi azt valljuk, az Krisztus valóságos teste és vére, s a benne való közösség, vagyis a Jézusban való egység már maga a cél.
A másik kiemelkedő téma a pápai szolgálat értelmezése. 1995-ben II. János Pál pápa az Ut Unum Sint kezdetű enciklikájában maga is kérte, hogy legyen teológiai tanulmányozás tárgya, hogyan tudná ökumenikus módon gyakorolni a péteri tisztséget.
– Mi a mindennapi ember feladata az egység előmozdításában?
– Szinte azt mondhatjuk, könnyen elérhető, hogy két egyházi vezető megegyezésre jusson, kezet fogjon. De itt minden keresztény felelőssége óriási, hiszen a végső döntések a mindennapi életben születnek meg. Például egy vegyes házasságban, az egyetemeken, a baráti kapcsolatokban. Már a kezdet kezdetén is a fiatalok voltak azok, akik érzékenyen reagáltak a széttöredezettségre. Az egyetemisták körében az egész világon, így Magyarországon is komoly összefogás valósul meg, vannak közös rendezvények, s egyre születnek ökumenikus elkötelezettségű közösségek.
– Hogyan jött létre az Ut Unum Sint Ökumenikus Intézet?
– A világban szinte minden katolikus egyetemen működik ökumenikus intézet. Ladocsi Gáspár püspök úr 1994-ben, amikor megkapta a püspöki konferencián belül az ökumenizmus témáját, meghívott a feladatra, hogy hozzunk létre egy műhelyt. Akkor lettem annak az ökumenikus Teológiai Bizottságnak a tagja, amely országszerte összefogva a testvéregyházakkal több összejövetelt is szervezett, amelyek lendületbe hozták a magyar egységtörekvést. 1997-ben a bizottság tagjai és a többi egyház magyar küldöttei együtt vettek részt Grazban a II. Európai Ökumenikus Találkozón. 1998-ban egyeztetés történt arról, mit tanítunk egymás egyházáról a hitoktatás során. 1999-ben egy ökumenikus bizottság fordította magyarra a már említett közös nyilatkozatot a megigazulásról, majd 2002-ben – Hollandia után másodikként – megtörtént a Charta Oecumenica magyarországi aláírása. A párbeszéd eredményeként ökumenikus intézmények és szervezetek jöttek létre, illetve bevezettük az ökumené tantárgyat a Hittudományi Karon.
Idén nyílt rá lehetőség, hogy egy külön intézetet hozzunk létre az egyetemen belül, hogy hajtómotorja legyen az egységtörekvésnek, amit a szentszéki iratok is kérnek. Ezért is volt természetes, hogy az intézetet II. János Pál pápa ökumenéről szóló enciklikájáról nevezzük el.
– Milyen terveik vannak a jövőre?
– Célunk a kapcsolattartás a többi egyházzal, konferenciák szervezése, közös dokumentumok kiadása, nemzetközi tanácskozásokon való részvétel, és nem utolsó sorban az egész ökumené ügyének előmozdítása. Ahogyan fejlődik az intézet, reméljük, lehetőség nyílik majd a szakindításra is. Szeretnénk képzést biztosítani azoknak, akik az egyházon belül az ökumenéhez kapcsoló feladatot végeznek. Elképzelhető idegen nyelvű képzés indítása is, hiszen a magyar egységtörekvésnek történelmi távlata van, s megkerülhetetlen része a nagy folyamatnak. A többi egyházi egyetemmel összefogva pedig szeretnénk kidolgozni egy közös programot, amely megnyitná az utat, hogy a hallgatók néhány tanegység erejéig ökumené tárgykörben áthallgassanak a másik egyház egyetemére. A 2006/2007-es tanévben továbbá Együtt az úton címmel előadássorozatot indítottunk, amely felöleli az egész ökumené tematikáját, annak történelmi, teológiai, liturgikus és módszertani aspektusaival. Az előadásokat különböző egyházak képviseletében vendégelőadók tartják, s lehetőség nyílik kötetlen beszélgetésre, barátságok kialakítására. Hiszen egymást megismerve juthatunk csak el a közös igazság elfogadásához.
