Újévi koncert Zubin Mehtával
„Boldoggá tesz, hogy ismét együtt zenélhetünk…”
Szerző: Reviczky Katalin
A keringôkirály és a „komoly” filharmonikusok találkozása
Bár jó néhány eredeti filharmonikus a Strauß Capelle-ben kezdte pályafutását, a Filharmonikus Koncert-Vállalkozás, ahogy kezdetben nevezték, ignorálta a „bécsies” zenét, mi több, úgy érezte, hogy klasszikus repertoárját veszélyezteti a szórakoztatózene. Ellenérv, hogy a Strauß-dinasztia ugyanakkor nagy érdemeket szerzett Wagner, Brahms és más klasszikusok zenéjének népszerűsítésével.
Johann Strauß és a Filharmonikusok legelső találkozása a mai Musikverein nagytermében tartott 1873. évi operabál volt, melynek tiszteletére komponálta Strauß Bécsi vér című keringőjét, és „stílusosan” elsőhegedűsként vezényelte azt. „Az Udvari Opera zenekara komolysággal és odaadással járult hozzá a straußi sikerek növeléséhez” – írta egy korabeli kritika. A keringőkirály és a „komoly” filharmonikusok e találkozásáról mint valami szenzációiról számoltak be a lapok.
1873. november 4-én, a bécsi világkiállítás alkalmából Strauß és a Filharmonikusok a Kék Duna-keringőt és Joseph Lanner néhány művét mutatták be. Különösen kedveltek voltak a soiréek, melyeken 1877-ben hangzott el először Strauß Reminiscenciák az új Bécsből című kompozíciója. A mester karmesteri munkájának 50 éves jubileumát 1894-ben szintén megtisztelte a zenekar, amit Strauß dísztáviratban köszönt meg: „Legforróbb köszönetem a nagy hírű Bécsi Filharmonikusoknak mesteri fokon művelt művészetükért, mellyel nemcsak szimpátiájukat bizonyították, de a legnagyobb örömöt is szerezték számomra!” A legközelebbi találkozás azonban 1899. május 22-én – amikor Strauß első és utolsó alkalommal vezényelt az Udvari Operában (a Denevér nyitányt) – tragikus végkimenetelű lett: a mester tüdőgyulladást kapott, majd június 3-án meghalt.
Szilveszteri elôadásokból újévi koncertek
A Bécsi Filharmonikusok és a straußi zeneirodalom kapcsolatában döntő fejlődést hozott az 1921. évi Strauß-szoboravató koncert. Az első hivatalos újévi Strauß-koncertet Johann Strauß születésének 100. évfordulója tiszteletére Felix von Weingarten vezényelte. 1929-től Clemens Kraussnak köszönhetően a Strauß-repertoár a Salzburgi Ünnepi Játékokra is bevonult. A következő döntés a kirobbanó sikernek volt köszönhető: a Strauß-koncertek rendszeressé váltak. 1939-ben pedig egyenesen a Strauß-dinasztiának ajánlott koncert szerepelt a Filharmonikusok programjában. Furcsa módon a történelmi „újévi koncertek” ősei valójában szilveszteri előadások voltak. Az első igazi újévi koncert „csak” 1952-re tehető, ami annál is inkább nagyszerű dolog volt, mert a háborút követően ez az együttes is eléggé szétzilálódott. A straußi muzsika interpretációjában azonban még napjainkban is a nagy zeneköltő útmutatásait tartják mérvadónak.
A Bécsi Filharmonikusok bizonyára legnevezetesebb korszaka az a 25 év volt, amikor a művészeti vezetés az eredetileg koncertmesterként tevékenykedő Willi Boskovsky nevéhez fűződött. Az ő nagyszerű személyiségének, kiváló zenei érzékének és nosztalgikus álmokat életre keltő ráérzésének volt köszönhető az az értékes adomány, mellyel Strauß szellemében gazdagította a zenekart. Az ő idejében kezdődött meg a televízió élő adása is, mely mára hatalmas üzletté fejlődött.
1980-ban választottak maguknak első alkalommal „újévi” karmestert a filharmonikusok, és a kiválasztottak között ott voltak a legnagyobbak: Karajan, Abbado, Kleiber, Maazel, Muti, Ozawa, Harnoncourt.
Békítô alkalom a politikában is
Mehta 1998-ban kívánt utoljára boldog újévet (Prosit Neujahr!) a Musikverein karmesteri dobogójáról a világnak. Mit árul el 2007. évi programjáról? „Az is hagyomány, hogy a műsort a zenekar állítja össze. Én egyetlen számot kívántam magamnak: »Wo die Zitronen blühen«. Imádom ezt a keringőt, karmestereként mégis csak most debütálhatok!” Az utóbbi években többször is hívta Bécs Zubin Mehtát, de nem ért rá, mert a Bajor Állami Operaház főzeneigazgatójaként az évvégét hagyományosan a Denevérrel búcsúztatta. A bécsi programban január 1-jén a hagyományos Kék Duna-keringő és Radetzky-induló mellett a Waldmeister című Strauß-operett nyitánya és Josef Hellmesberger halálának 100. évfordulója alkalmából az Elfenreigen című keringő is megtalálható. Zubin Mehta megtagadná magát, ha nem forgatná már most is fejében, hogy az újévi koncertet a politikában is békítő alkalomnak szánja, no meg az új EU-tagországok köszöntőjének is.
Nem mulasztja el továbbá egyetlen interjúban sem megemlíteni a nagy művészbarátokat, a csodával határos módon felépült „kis Josét”, az örök szupersztár Lucianót és a még mindig aktív, „unikum” Placidót. Hiszen sok sikert éltek meg együtt! „Nélkülük az operairodalom sem lesz már többé a régi!” – sóhajtja.
Aki pedig úgy gondolja, hogy szívesen megtekintené egyszer a koncertet élőben is, ne reménykedjen egyfajta bayreuthi besorolásban, a lottószerencse logikájában, csupán a vak szerencsében. A jegyigény legalább tízszeres, és a túljelentkezők szelekciója nem egyszer sorsszerűséggel, azaz húzással történik. Kitartás tehát! Vagy marad a képernyő előtti élvezet, melyhez 2007-ben a Statsoper sztárkoreográfusa, Christian Tichy kastélyokban megálmodott balettbetétje nyújtja a hallottak mellé a látható élményt.
