A (nagy)családosokat érintő intézkedések következményeiről
Áldott (gazdag) karácsonyt!
Szerző: Bókay László
Fotó: Lambert Attila
A négygyermekes orvos számtalan problémáról szólt. Elsőként az áfa változásáról beszélt. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a nagyobb családban több élelmiszer fogy, több ruha kell, így ők a már adózott jövedelmükből a vásárlások során ismét több adót fizetnek az államnak. Szólt arról is, hogy a gáz és távfűtés árának változása ugyan esetükben némi kompenzációval jelentkezik, de azt is elmondta, hogy a nagycsaládosok legtöbbje nem tudja a modern technológiával, drágán felépített lakásokat megvenni, így a régebbi, rosszul szigetelt lakásokat lakják. Egy rádióban vele elhangzott beszélgetésben (is) az egyeztetés, a hatástanulmányok hiányát tartotta a legnagyobb problémának. Példák tömegét sorolta. Senki nem szólt nekik, hogy a kormány igyekszik megszüntetni a tankönyvtámogatást, nem gondolta senki végig, hogy a vizitdíjat miért fizettetik meg olyan gyerekekkel is, akiknek nincs jövedelmük, hogy a „potyautasnak” nevezett kismamák után miért kell majd 24 ezer forintos tb-támogatást fizetni épp úgy, mint a felsőfokú tanulmányaikat végző, 18 éves életkorukon túl járó, ám jövedelemmel nem rendelkező fiataloknak. Mindenkit érintenek ezek a változások, de a nagycsaládosoknál mindez fokozottan jelentkezik. Náluk az eltartóra jóval több eltartott jut, így a kereső szülőre, esetleg szülőkre sokkal több teher hárul. Ki gondolta azt végig, hogy egy hétgyerekes családban, ahol esetleg három gyerek – mert tehetséges – egyetemre jár, fizetni kell a tandíjat és a tb-hozzájárulást, a másik három iskolában tanul, ahol legalább 25 ezer forint egy-egy gyerek tankönyvcsomagja, eggyel pedig az édesanya még otthon van, s utána is fizetni kell a tb-járulékot?
Ellehetetlenülnek a családok – vélik sokan. A fűtésre, villanyáramra, élelmiszerre, iskolára, orvosra, gyógyszerre kifizetett összeg messze meghaladja a családi pótlékkal kompenzált jövedelmét a legtöbb családnak. Emellett persze az utazási költségek is növekednek, a kórházi ellátás után is fizetni kell majd – egyszóval kifizethetetlen tételek lesznek ezek nemcsak a nagycsaládosoknak, de a lakosság széles rétegeinek is. Sokan panaszolják, hogy a jelenlegi kormányzat nem egyeztet a szakmai képviseletekkel és az érdekképviseletekkel sem. Felróják azt is, hogy kapkodás, koncepciótlanság tapasztalható a törvények, rendeletek előkészítésekor. Nem készülnek hatástanulmányok, hogy a remélt bevétel mennyi kárt, esetleg értelmetlen kiadást okoz. Példa erre a fiatalokkal szemben is kiróni kívánt vizitdíj. Eleinte azt mondták, három, majd hat, most pedig, hogy tizennégy éves kor alatt nem kell majd azt megfizetni. Miért nem gondolják végig ezeket? – kérdezik sokan. Miért nem kérdeznek meg szakembereket, miért nem egyeztetnek velük? Kérdések persze más területen is akadnak. Például, hogy az állam miért nem tekinti legalább olyan fontos „stratégiai partnernek” a nagycsaládosokat, mint mondjuk az AUDI-t magyarországi befektetése miatt. Rövidtávon talán a gépkocsi, de hosszútávon a gyerekeket vállaló szülők és a felnövekvő nemzedék a stratégiailag fontosabb „tényező”.
Persze sokan, például a Nagycsaládosok Országos Egyesülete is nemcsak panaszkodik, hanem javaslatokat is tesz. Készek – mint Szabó Endre elnök nekem is elmondta – a párbeszédre, a tárgyalásra, hiszen tudják, érzik, hogy az országnak változásokra van szüksége, s ötleteiket is szívesen megosztják a törvényalkotókkal. Ilyen például az, hogy az egészségkárosító termékekből befolyó adót nagyobb mértékben használják fel az egészségügy rendbetételénél. Akkor talán nem kellene vizit-, ágy- és dobozdíjat fizettetni azokkal, akik a jövőt nevelik, az ország fennmaradását biztosítják. Azt mondják, a nagycsaládot vállalóknál, illetve az azt elutasítóknál nem az anyagi megfontolások a lényegesek, hanem a szemlélet. Ma Magyarországon még a megszorítások, a hátrányok ellenére is becsülete van a családnak, az emberek java tiszteli azokat, akik nemcsak önmagukat „reprodukálják”, hanem növelik a nemzet létszámát.
Bevezetőmben azt írtam, egy édesanya a kifestett szívnek is örül, ha azt szeretettel adják. De nem mindegy, hogy hideg, szűk lakásban, szomorú édesapa jelenlétében, vagy olyannal összemosolyogva, aki büszke gyerekeire, büszke arra, hogy munkájával tisztes körülményeket teremtve élhetik hétköznapjaikat, ünnepelhetik a karácsonyt.
