Madagaszkár: előbb az iskolák, azután a templomok
A gyermek érték
Szerző: Suhajda Lajos SVD
Izajás próféta jegyezte fel az isteni üzenetet: „Gyermek születik, fiú adatik nekünk” (Iz 9,5).
Amikor 700 évvel az üzenet után beteljesedett a várakozási idő, Gábor főangyal közli Máriával: „Gyermeket fogansz, fiút szülsz” (Lk 2,31). A betlehemi kisded megszületésekor az angyal ezt hirdette a pásztoroknak: „Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket” (Lk 2,12). A napkeleti bölcsek pedig „bementek a házba, és meglátták a gyermeket anyjával, Máriával” (Mt 2,11).
Jézus gyermekkorát így jellemzi Lukács evangélista: „Jézus gyarapodott bölcsességben, korban s Isten és emberek előtti kedvességben” (Lk 2,52).
Tudjuk azt is, hogy amikor ez a gyermek felnőtt, hogyan értékelte a gyermekeket: „Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek, ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony mondom nektek, hogy aki Isten országát nem úgy fogadja, mint a gyermek, az nem jut be oda” (Lk 18,15–17); Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki engem küldött” (Mk 9,37); „Vigyázzatok, ne vessetek meg egyet se e kicsik közül! Mondom nektek: angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát” (Mt 18,10). Ez nemcsak emberi értékelés, hanem isteni is. Hiszen Jézus igazi Isten és igazi ember. Érdemes lenne ezt mindannyiunknak végiggondolni!
Madagaszkáron megtették ezt.
A gyermekek az Irgalmas Nővérek iskolájába járnak Ranotsarában – „a világ végén” –, az őserdő közepén. Az iskolát csak gyalog vagy terepjáróval lehet megközelíteni. Terepjáró azonban csupán egy van a vidéken: az iskoláé. A gyermekek mégis szorgalmasan járnak iskolába.
Néhány évvel ezelőtt még nehéz volt a szülőket meggyőzni arról, hogy engedjék gyermekeiket iskolába. „Azt mondták, szükség van rájuk otthon. A lányoknak a kisebbekre kell vigyázniuk, a fiúk pedig a bivalyokat őrzik. Csak lassan látták be, hogy az iskola érték: tudást ad. A tudás pedig többé teszi az embert. Ma már hozzájárulnak az iskola fenntartásához is: tűzifát, kukoricát, maniókát hoznak vagy trágyát a veteményes kertbe. Így, természetben fizetik meg a tandíjat. Könnyebb nekik is, de nekünk is jól jön” – ez a nővér véleménye.
A gyermekek vörös haját egy éven belül rendbe hozzák. Tejjel, szójával és vastartalmú ételekkel etetik őket: spenót, főtt maniókalevél és földi mogyoró a táplálékuk legfontosabb része. „A szervezetnek szüksége van vasra, hogy vörös vértesteket termeljen, amelyek a légzésben játszanak fontos szerepet” – magyarázza a nővér, aki képzett ápolónő és bába. A vashiány az agyat is károsítja. Természetesen a vitaminok is fontosak. Ezért minden gyermek gyűjti a barack és a papaya magvát, majd elültetik őket a kunyhók között. A fák árnyékot adnak, termést érlelnek, szebbé teszik a környezetet. Persze állandóan öntözgetni kell őket, napjában többször is, hiszen a föld elnyeli, a nap elszívja a nedvességet.
Ihosy püspöke fontosnak tartja az iskoláztatást. Ebben látja egyházmegyéje kulturális fejlődését, és az egyházi iskolák egyben a misszionálás csírái is. A gyakorlat igazolja, hogy az egyházi iskolákban szeretettel nevelt gyermekek családjukban a hit apostolai. Ezért a püspök iskolákat építtet, egyre többet. Elve: „Nem építek templomokat, hanem iskolákat, akkor maguktól jönnek majd a templomok is.” Jó ez így? A statisztika, úgy tűnik, igazolja a püspök véleményét. Az országnak ma 16,3 millió lakosa van. A lakosság lélekszáma évente 3 százalékkal növekszik. Ez azt jelenti, hogy 1000 halottra 1489 életben maradt újszülött jut (vagyis 23 év múlva megkétszereződik a lakosság száma: 32,6 millióan lesznek). A vallási statisztika pedig azt mutatja, hogy a lakosság 40 százaléka keresztény, körülbelül hét százaléka muzulmán, a többi ember pedig valamilyen természetes valláshoz tartozik.
Imádkozzunk szerte a világon, hogy a felnőttek gondoskodása folytán a gyermekek valóban növekedhessenek „bölcsességben, korban s Isten és emberek előtti kedvességben”!
