Családos és ifjúsági találkozó kaposváron
Reménység mindenkinek
Szerző: Madocsai Bea
Fotó: Kassányi Jenő
Herbert Dóra fogadta és tájékoztatta az érkezőket: „Az idei mottónk: reménység mindenkinek. A mi reménységünk, Jézus Krisztus valóban mindenki számára reménység, és aki vele találkozik, sőt vele él, annak nincs mitől félnie. Ezt az üzenetet akartuk ezen a héten továbbadni a vendégeinknek, méghozzá úgy, hogy ne csak találkozzanak az Örömhírrel, de az úgynevezett fakultációk, beszélgetések során gyakorlati útmutatást is kapjanak ahhoz, hogyan adhatják tovább a hitüket a közelükben élőknek”.
Minden nap nagy, közös dicsőítéssel kezdődött, azután a gyerekek az életkoruknak megfelelő foglalkozásokon vettek részt. A játékot, sportot, kézműves tevékenységet, beszélgetéseket főleg egyetemista fiatalok vezették. Ez alatt az idő alatt a felnőttek előadást hallottak a személyes istenkapcsolatról, a hit családban való megéléséről, a tanúságtevő jelenlétről a munkahelyünkön és a nyílt evangelizációról is, hiszen a 2007-es budapesti városmisszió sürgető kihívásként áll előttünk. Délutánonként a hosszú szabadidő lehetővé tette, hogy a családok, barátok közösen fürödjenek, sétáljanak, beszélgessenek.
Az esti programot közös éneklés, vidám percek, tanúságtételek és a közösség rendezvényeinek bemutatása töltötte ki. A résztvevők megtudhatták, hogy ősszel ismét indulnak ÁVE hétvégesorozatok: házaspároknak Kaposváron, egyedülálló szülőknek pedig Pécsett, s ezekre már most lehet jelentkezni. A közösség ausztriai, olaszországi és franciaországi evangelizációs iskolái olyan fiatalokat várnak, akik egy évet az Istennek szánnak az életükből. Budapesten pedig minden második szombaton nyílt délutánt tartanak majd.
Zita a Vajdaságból érkezett: „Ámulatba ejtett a többgyermekes családok nyugalma, külön figyeltem is ezeket a családokat a találkozó végéig. Meglepett, hogy nem láttam őket kiborulni… Nem saját erejükből tudják ezt véghezvinni, az biztos! A tanítások nagyon tetszettek, meghallgatnám még néhányszor őket! A műhelymunkákon is sokat kaptam. A nevelési témákat érintőkön vettem részt, hiszen gyakorló pedagógusként és két kisgyermek anyukájaként ez vonzott leginkább. Eljutottam a gyerekeknek tartott szentmisére is: először zúgolódtam ellene, majd a homília alatti bábozás magával ragadott, és végül nagyon tetszett az egész mise! Bár csak két fiatal papja van a közösségnek, de kitesznek tízet-tízet!”
