Hogy megsejtsem azt, ami kimondhatatlan
Szerző: Körössy László
Fotó: Lambert Attila
– Igazi örömöt jelentenek számomra azok a pillanatok, az a néhány másodperc, amikor úgy érzem, hogy abban a minutumban meg tudnék halni. Az ilyen erősen boldog pillanatban valami megérint, és ez nyomot hagy maga után, lebeg tőle az ember napokig.
– Melyik a kedvenc evangéliumi részlete, imája?
– Nem tudnék pontosan idézni a Szentírásból, de megvallom, időnként nagyon foglalkoztatnak egyes szakaszok, és minden, amit Jézus mondott. Szeretem olvasni, hallgatni a Bibliát, kicsi részeken, mondatokon elgondolkodni. Nagyon szeretek elmélyülni. Sokszor arra is rájövök eközben, hogy mást mond nekem a szöveg, mint ahogy megmagyarázták annak idején. Számomra nem elég a tanítás, csupán elsegít a tengerig, de ha Istennel akarok találkozni, akkor be kell, hogy dobjam magam a tengerbe, és akkor fogom érezni, hogy mit jelent a hit. Másképpen viselkedik az ember egy ilyen „ugrás” után.
Sokszor visszatérek Jézusnak ahhoz a mondásához, ami az időnk rövidségéről szól. Nem tudjuk, hogy milyen hosszú az élet, és meddig tart a világ, de mit is jelent ez? A lényeges az, hogy ezekben a szavakban Jézus a személyemhez beszél, hozzám szól. Ha nagyon mélyen belegondolok, akkor azt mondja, hogy az én életem tart nagyon rövid ideig, és nem a világé úgy általában. A világban addig veszek részt, amíg élek. Boldog az a hívő ember, aki ezt átéli, belátja, meglátja, megérti, ezt – az érintést. Jézus bármely mondata, szava megfoghatja ily módon az embert, a lényeg az, hogy abba annyira belemélyedjek, hogy mintegy kis beavatást kapva megsejtsem azt, ami Isten, Jézus – a kimondhatatlan. Olyan nagy erőt kapok ezektől a pillanatoktól! El-elgondolkodom azon, hogy milyen szintig juthatunk el ebben a boldogságban. Azt hiszem, addig, hogy azt mondjuk: ebben a pillanatban boldogan meg tudnék halni. Olyan lelki érintést kap az ember, hogy már nem számít többé az, amihez annyira ragaszkodunk. Ezeket a csodálatos pillanatokat megkapjuk a Jóistentől, ha alázatosan közelítünk hozzá. Amikor nem hiszünk, amikor eltávolodunk Istentől, olyan erősen kapaszkodunk az anyagiakba, és egyre boldogtalanabbá válunk.
– Ha önmagát jellemezné, mely tulajdonságait tartaná a legfontosabbnak?
– A kitartásomat tartom a legerősebb tulajdonságomnak. Ha valamiben hiszek, akkor abban kitartok, és minél több akadályba ütközöm – ha látom, hogy jó és érdemes dologért küzdök –, akkor annál inkább megerősödöm.
– Mit tart a legnagyobb hibájának?
– Ezen nem kell sokat gondolkodnom, a legnagyobb hibámnak azt tartom, hogy nem tudok minden esetben hallgatni az ösztöneimre, valami eltérít, emberek, bíztatás. Utólag pedig nagyon haragszom magamra. Életem során többször bebizonyosodott, hogy az első benyomásra érdemes hallgatni.
– Mi az, amit másképpen tenne, ha még egyszer elkezdhetné az életét?
– Nem tennék másképpen semmit, talán egy kicsit szigorúbb lennék önmagamhoz és keményebb a világ felé is.
– Mi az, amit a leginkább nagyra becsül a férfiakban?
– Azt a a csodálatos képességet becsülöm leginkább, hogy ha a férfinek feladata van, akkor azt mindenképpen megoldja, bármi jöjjön is közbe. Egy igazi férfi ilyen, meg kell oldania azt a feladatát is, hogy férfinak született. Remélem, hogy ezt nem is irtják ki belőlük. A feladattudatot nagyon tudom értékelni. Ez jelenti a férfiasságot, azt hiszem.
– Ki a kedvenc szentje?
