Gnosztikus iratok és az Újszövetség kanonikus könyvei
A Da Vinci-kód és a „más evangéliumok”
Szerző: Harmath Károly OFM
A gnoszticizmus
Fontos világosan látnunk, hogy miről is van szó. Vajon az ősegyház valóban kénye-kedve szerint válogatott a különböző közkézen forgó, Jézusról szóló iratok között?
Köztudott, hogy kezdettől fogva különböző iratok jelentek meg Jézusról, illetve Jézussal kapcsolatban. Már Lukács evangéliumának bevezető szavaiból is megtudhatjuk, hogy a szent írónak tudomása van arról, hogy mások is írtak Jézusról („Mivel már sokan megkísérelték rendben elbeszélni a köztünk végbement eseményeket… jónak láttam én is…” – vö. Lk 1,1–4).
Ahhoz tehát nem fér kétség, hogy léteztek az ún. gnosztikus evangéliumok. Ezekről a valóban létező dokumentumokról azonban tudni kell, hogy nem számítanak evangéliumnak a szó szoros értelmében, hanem egy nehezen megfogalmazható mozgalomnak az iratai, amely különösen a 2. és a 3. században terjedt el, de még néhány évszázadig később is éreztette hatását. Bizonysággal állíthatjuk, hogy nem szervezett mozgalomról van szó. Az is jól észrevehető, hogy a gnoszticizmus különböző tájakon eltérő módon nyilvánult meg. Lehetetlenség rendszerezni a tanítását, mégis néhány alapkijelentése jól elkülöníthető. A gnosztikusok szerint a lélek a forrása a valódi, helyes életnek valamint a jóságnak. Ebből szinte logikusan következik, hogy az anyag és testi világ gonosz: rossz, amit az embernek meg kell vetnie. A „lélek szikrája” a test börtönében él. Lelkünk csak akkor üdvözül, ha kiszabadulunk ebből a börtönből. A megszabadulás útja pedig nem más, mint a tudás (görögül: gnózis) megszerzése. Erre azonban kevesen találtatnak méltónak.
Egyes keresztények is – például egy ideig Szent Ágoston – a gnoszticizmus hatása alá kerültek. Akik elfogadták a gnosztikus nézeteket, általában ószövetségellenesek voltak, tagadták Jézus emberségét, szenvedésével és keresztre feszítésével kapcsolatban pedig különböző elméleteket próbáltak kidolgozni. Szerintük Jézus Krisztus csak látszatra volt ember, sőt csak látszatra szenvedett.
A keresztények között azonban voltak olyan személyek is, akik alapos érvelés alapján megcáfolták a különböző gnosztikus tévtanokat. Közülük említést érdemel Szent Ireneusz a Tévtanok ellen című művével, Tertullián a Marcion ellen című könyvével és Hipolitosz a Minden eretnek tan megcáfolása című írásával.
A gnosztikus iratokkal kapcsolatban nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy az általunk elfogadott evangéliumok már az 1. század végére kialakultak, míg a gnosztikus iratok csak a 2. századtól bukkannak fel.
