Életre szóló leckék

Október a missziósvasárnap hónapja, amikor megkülönböztetett módon gondolunk a missziókra: többet és buzgóbban imádkozunk.

Az Úr Jézus nagy missziós parancsában ezt mondta: „Én kaptam minden hatalmat égen és földön. Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek” (Mt 28,18–20). Igaz, ebben nem szólt közvetlenül arról, hogy alapítsanak iskolákat, ahol mindent tanítanak. Közvetve viszont benne van ez is. Az egyház mindig így értette, a hithirdetők is mindig eszerint cselekedtek. Szent Pál ezt írta a tesszalonikaiaknak: „Tudjátok, hogyan kell minket követni. Nem éltünk tétlenül köztetek… példát akartunk nektek adni, hogy kövessétek… Most mégis azt halljuk, hogy némelyek rendetlenül élnek, semmit sem dolgoznak, hanem haszontalanságra fecsérlik idejüket. Az ilyeneknek megparancsoljuk, figyelmeztetjük őket Urunkban, Jézus Krisztusban, hogy békésen dolgozva a maguk kenyerét egyék” (2Tessz 3,6–12).

Ez megegyezik az ősszülőknek adott áldással és paranccsal: „Töltsétek be a földet, és vonjátok uralmatok alá” (Ter 1,28). És ez valósult meg a gyermek Jézus életében is: „Jézus gyarapodott bölcsességben, korban s Isten és emberek előtti kedvességben” (Lk 2,52).

Ezért most a missziós iskolákról nyújtok egy mozaikképet.