Cikkek listázása

A Világmisszió Országos Ünnepe, 2005

Próféták kellenek!

Szerző: Lányi Béla SVD

„Súlyos hivatása van a prófétának a mai világban – hangsúlyozza dr. Veres András egri segédpüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Kar titkára szentbeszédében –, hiszen ő az, aki túllát korának korlátain!” A Világmisszió Országos Ünnepének csúcspontján, a délután 15 órai szentmise prédikációjában hangzanak el ezek a szavak október 15-én. Tele van a budapesti Ciszterci Szent Imre Plébániatemplom. Merünk ünnepelni, szívesen adjuk át magunkat a hitből fakadó küldetésnek, ami maga a „misszió”. Gondjainknál nagyobb az öröm, melyet meg szeretnénk osztani másokkal. A szentbeszéd szavaival: „Mi keresztények, akik látjuk jelen problémáink gyökerét, kell, hogy vállaljuk a prófétai küldetést.”

Sokan kérdezték a szervezőktől, hogy mi is a célja a Világmisszió Országos Ünnepének. Élmény? Gondolom, hogy az indonéz verbiták koncertje, a nagykanizsai Lakásotthon állami gondozott gyermekeinek zenés fellépése, a Győrszentiváni Plébánia színpadi jelenete magas szintű művészi élményben részesítette a jelenlévőket. Tanúságtétel? Az egykori japán misszi­onárius, Béky Gellért jezsuita atya sok évtizedes misszi­ós tapasztalatai, a Mexikóból nemrég hazatért Zabos Róbert verbita testvér fiatalos lelkesedése, Czibak Ottó szakszerű előadása a roma ember istenkereséséről bizonyára felkeltették bennünk a vágyat, hogy az eddiginél többet tegyünk Krisztusért. Az egyházi élet új formáinak megismerése? A Világposta, a magyar verbiták missziós folyóiratának bemutatkozása mellett a múlt évben alapított Missziós Imaközösségek beszámolói is elgondolkodtatóak voltak. Ami azonban új perspektívát nyithat az egyházi életünket tudatosan elemzők számára, az a Balatonalmádi Városi Misszi­óról szóló beszélgetés lehet, melyben Juhos Ferenc fiatal verbita atya kérdezte Szabó János plébános urat és dr. Szabó Tamás világi hívőt, az Antall-kormány egykori miniszterét. A mai hányatott, zaklatott világunkban kellenek az olyan „események”, melyekben egy hívő közösség időt szán önmagára és másokra. Olyanokra is, akik eddig mindenfajta hittől távol álltak. A régi „népmisszió” korszerű változata, a „missziós hétvége” ma új utakat teremthet a lelkipásztorkodásban. A nagy kihívás nemcsak az egyház társadalmi bázisának kiszélesítése, hanem az önmagunk által vállalt, a 2007-es évre tervezett budapesti Városi Misszió megalapozása is, amely a főváros valamennyi plébániáját és egyházi intézményét szeretné megmozgatni.

„Persze, hogy Koppányt akarjuk követni, és nem Szent Istvánt!” – éli bele magát nemzetünk mai gondolkodásába Eperjes Károly színművész, aki tanúságtételében arra hívja fel a figyelmet, hogy a jónak ma is győzni kellene a rossz felett. Kellenek próféták, akik felismerik a tévutakat, és mernek kiállni a helyes ösvény mellett. Mindannyiunk nagy örömére ma is vannak ilyenek. Sőt, az eredeti értelemben vett misszió, a távoli országokba indulás, Krisztus ottani hirdetése is vonz fiatalokat. Puskár Tamás fiatal verbita szerzetes ezen a missziós ünnepen kapta meg P. dr. Német László tartományfőnök úrtól a missziós keresztet, mely úgy a sikerek, mint a nehézségek között kíséri az új hithirdetőt. Tamás a dél-amerikai Amazóniába indul, Brazília őserdeibe, mely az egész verbita missziós rend egyik legnehezebb területe. „Vállalod-e a küldetést Brazíliába? Kész vagy-e arra, hogy Krisztust hirdesd az ottani embereknek?” – kérdezi az elöljáró, az új hithirdető pedig örömmel feleli, hogy igen.

A szervezők hálásan köszönik a népes segítőgárda munkáját. Különösen széppé varázsolta szentmiséinket a nádszegi plébánia kórusa és a Felsőkrisztinavárosi Énekkar. Éreztük, hogy nemcsak egy egyházi csoport bennfentes tagjainak élményekben gazdag ünnepléséről van szó, hanem a magyar katolikusokhoz szóló felhívásról is. Hiszen ma olyan világban élünk, ahol próféták nélkül lehanyatlik az egyházi élet.

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>