Meghalt Lúcia nővér, az utolsó fatimai látnok
Egy áldozatos, engesztelő élet
Szerző: MK
Lúcia dos Santos 1907. március 22-én született Aljustrelben. 1921-ben jelentkezett dorottyás nővérnek, néhány évet Spanyolországban töltött. 1946-ban visszatért Portugáliába, és engedélyt kapott, hogy a szigorúbb szellemű karmelita rendbe lépjen. 1949-ben örökfogadalmat tett Coimbrában, és haláláig ott élt. A kolostorban írta meg kétkötetes Emlékezéseit. Földi maradványait egyelőre a coimbrai kolostorban temetik el, később azonban Fatimában helyezik örök nyugalomra.
A fatimai jelenések1917. május 13-án egy Cova da Iria nevű helyen, a fatimai egyházközség területén három pásztorgyermek őrizte nyáját: a 10 éves Lúcia és unokatestvérei, a kilencéves Ferenc és a hétéves Jácinta. Délben szokás szerint elimádkozták a rózsafüzért, majd játszani kezdtek ott, ahol ma a fatimai bazilika áll. Hirtelen nagy fényességet láttak, később egy tölgyfa fölött megpillantottak egy „Asszonyt, aki ragyogóbb volt, mint a nap”.
Az Asszony imádságra buzdította a kis pásztorokat, és kérte őket, hogy öt hónapon át minden hónap 13-án jöjjenek el Cova da Iriába. A gyermekek teljesítették a kérést. A jelenések alkalmával a Szűzanya mindig arra kérte a gyermekeket, hogy imádkozzanak, hozzanak áldozatot a bűnösök megtéréséért, és engeszteljék szeplőtelen szívét az ellene elkövetett vétkekért. A júliusi jelenés alkalmával a gyermekeknek látomásban volt részük a pokolról. A Szűzanya ekkor kérte először, hogy ajánlják fel Oroszországot szeplőtelen szívének. A jelenéseknek gyorsan híre kelt, és az utolsó alkalommal, október 13-án mintegy 70 ezer ember volt jelen Cova da Iriában. A Szűzanya kijelentette, hogy ő a Rózsafüzér Királynője, és azt kérte, hogy építsenek kápolnát a tiszteletére. A jelenés után történt a híres napcsoda.
A harmadik titokA jelenések során a Szűzanya három titkot bízott a pásztorgyermekekre. Lúcia nővér sokáig nem beszélt ezekről, de amikor az 1940-es években püspöke arra utasította, hogy írja le a titkokat, engedelmeskedett.
A három titok közül az egyik a pokol látomása volt: „A Szűzanya egy hatalmas tűztengert mutatott, melyről úgy tűnt, a föld alatt van. A tűzben elmerült ördögöket és lelkeket úgy láttuk, mintha átlátszó fekete vagy barna izzó szénparázs lettek volna emberi alakban, s hányódtak a lángok között, melyek mint hullámok vitték őket. (…) Az ördögök szörnyű, felismerhetetlen állatok iszonyatos és visszataszító formájában mutatkoztak, átlátszóak voltak és feketék.”
Ezután a Szűzanya ezt mondta: „Ha teljesítik kéréseimet, Oroszország meg fog térni, és béke lesz; ha nem, Oroszország tévtanait a világra fogja szórni háborúk gerjesztésével és az egyház üldözésével. A jók vértanúk lesznek, a szentatyának sokat kell szenvednie, nemzetek fognak elpusztulni. Végül az én szeplőtelen szívem győzni fog.”
A harmadik titkot Lúcia nővér 1959-ben egy zárt borítékban továbbított XXIII. János pápának, aki elolvasása után úgy döntött, hogy egyelőre nem tárja fel annak tartalmát. II. János Pál az 1981-ben ellene elkövetett merénylet után magára ismert a fehérbe öltözött püspök alakjában. A Szűzanya kérésének eleget téve a szentatya 1984-ben „lélekben a világ összes, előzőleg »összehívott« püspökével együtt” Mária Szeplőtelen Szívének ajánlotta mind az embereket, mind a népeket.
