A győri Boldogságos Szűzanya búcsúja
Egy 350 éves zarándokhely méltó ünneplése
Szerző: Kormos Gyula
Talán kevesen tudják, hogy a győri könnyező Szűzanyának nemcsak Magyarországon, hanem szerte a katolikus világban komoly kultusza alakult ki az évszázadok során. Ez a csodálatos kegykép egy kicsit mindannyiunké, nemcsak a győrieké, akik erre persze inkább büszkék, mintsem hogy bánják. Legalábbis ez derül ki Kiss Tamás szavaiból, aki az Egyházmegyei Kincstár és Könyvtár igazgatójaként egy komoly kiállítást szervez, amely ennek a kegyképnek a világon fellelhető másolatait, típusait igyekszik egybegyűjteni május közepéig. A feladat nem könnyű, lévén, hogy az Egyesült Államoktól Spanyolországig, Németországtól az Ír-szigetekig rengeteg olyan hely van, ahol a mi Szűzanyánkat tisztelik.
A kiállítást természetesen megelőzi a hagyományos búcsú, amely az idei húsvét időpontja miatt két részletben valósul meg: először a papság rója le tiszteletét és háláját a kegykép előtt március 17-én, s ezt követi majd a hívek zarándoklata április 2-án és 3-án.
A 350 éves évforduló ünnepségén a szentmise mellett egy emléktábla-avatás is lesz dr. Pápai Lajos megyéspüspök kezdeményezésére. Az eseményen előreláthatóan részt fog venni Mr. Brendan McMahon, Írország magyarországi nagykövete és Msgn. Noll Maddon a dublini Könnyező Szűzanya Plébánia plébánosa.
A kegykép történeteA gyermek Jézus fölé hajoló és imádkozó Szűzanyát ábrázoló kép eredetileg egy előkelő ír családból származó püspöké volt, ebből a családból származott Walter Lynch, a későbbi clonferti püspök is. 1649-ben, az Oliver Cromwel-féle üldözés idején menekülni kényszerült hazájából, és a képet magával vitte. Bécsben találkozott Püsky János akkori győri püspökkel, aki meghívta őt Győrbe, kanonokká és püspöki helynökké nevezte ki. Halála után a kép a székesegyház oldalfalára került.
Pár évtized múlva Írországban ismét katolikusüldöztetések történtek, s ekkor, 1697. március 17-én, Szent Patriknak, Írország térítő apostolának és védőszentjének ünnepén az ország összes püspökét száműzték. E napon a festményen ábrázolt Szűzanya szeméből reggel 6 órától 9 óráig véres könnyek gördültek alá. A hír hallatára hamarosan megtelt a templom hívekkel, akik valláskülönbség nélkül gyülekeztek a templomban. A képet levették a falról, és egyházi személyek hivatalosan is megvizsgálták. Előbb azt gondolták, hogy a festék olvadt meg, de a letörlés után tovább folytak a véres könnyek, amelyeket fehér gyolcskendővel itattak fel. Ezt a kendőt később Zichy Ferenc püspök ezüst keretbe foglalta és hitelesítéssel látta el. A véres folt, bár meghalványodva, ma is látható a kendőn.
Keresztély Ágost püspök alapos vizsgálat után 1704-ben engedélyezte, hogy oltárt készítsenek a kép számára. A mai márványoltárt Zichy Ferenc püspök emeltette 1767-ben, és ezüst keretbe foglaltatta a képet. Az 1900-as évek közepén egy kémikus professzor engedélyt kapott, hogy egy részecskét vegyileg megvizsgáljon a gyolcsból, és megállapította, hogy amit felitattak, az valódi emberi könny és vér keveréke.
A vérrel könnyezés 200. évfordulóját egy írországi küldöttség is megtisztelte jelenlétével. Az ottani templomban ma is üresen áll a kép eredeti helye, emlékeztetve arra, hogy a menekülő püspök innét vitte magával. A kegykép másolata megtalálható a Torontóban levő magyar templom főoltárán is.
Papp Kálmán püspök meghívására a 250 éves évforduló alkalmával a teljes magyar püspöki kar itt volt az ünnepségen. Ettől kezdve vált szokássá, hogy az egyházmegye papsága minden év március 17-én zarándoklattal egybekötött rekollekciót tart a kegykép előtt.
1997-ben dr. Pápai Lajos püspök másodszor hirdetett Mária Évet. II. János Pál pápa Gilberto Agustino bíborost, pápai legátust küldte el az ünnepségre. Ebből az alkalomból kapott a győri székegyház Basilica minor rangot. 1997. szeptember 7-én pedig a szentatya is imádkozott a Szűzanya kegyképe előtt.
