Derűsebb kontúrok pannonhalmi szemüvegen át

Korunk számos negatív jelensége, például a környezetszennyezés, az élelmiszeripar dömpingszerű és mesterséges alapanyagokra épített termelése, az „egészséges” élelmiszerek kultusza, mind-mind olyan probléma, melyekben nem lehet eligazodni alapvető kémiai jártasság nélkül, sőt megoldásukra rendkívül kvalifikált szakembergárda képzését kellene már most megindítani. Ha a középiskolában nem rakjuk le ennek szakmai alapjait, sőt már az esélyeket is erősen korlátozzuk, akkor a következő generációk egészségével és életlehetőségeivel játszunk, ami óriási felelőtlenség. Gondoljunk bele az ő helyzetükbe: évtizedek múltán még nagyobb gondok fognak jelentkezni az élet minden területén, amelyet egy fogyasztásra szoktatott társadalomnak kell megoldania, úgy, hogy a megfelelően képzett mérnökök és szakemberek egyszerűen nem állnak majd rendelkezésre.

Érdekes és egyben nagyon groteszk is, hogy a kémiaoktatás háttérbe szorítására a pedagógusok egy része úgy reagált, hogy tegyük a kémiát „népszerű” tárggyá, a csökkentett óraszámban még többet kísérletezzünk. Mindez kellő elméleti megalapozottság nélkül puszta bohóckodás, így a kémiatanítás infantilizálódása is elindult.

A pannonhalmi szemüvegen keresztül persze derűsebb kontúrok is látszanak, főleg a gimnázium és a kollégium egészen sajátságos lehetőségei miatt. Minden évben tisztességes létszámú fakultációs csoporttal tudok dolgozni, akik között mindig akad egy-két vegyészpalánta is. Délutánonként pedig szakköröket tarthatok, melyekre minden évfolyamból van érdeklődő annak ellenére, hogy Pannonhalmán változatos délutáni menüből válogathatnak a diákok. Azzal vigasztalom magam sokszor, hogy nem a lehangoló trendekkel kell foglalkozni, hanem saját hatáskörben minél ütőképe­sebben cselekedni. Máskor meg értelmetlen szélmalomharcnak látom mindezt.

– Nagyon sokat. Jó érzés azt látni, hogy tizenéves fiatalok, akik már egészen másképpen gondolkodnak, mint a mi generációnk, elgondolkodnak felvetéseimen és látszik rajtuk, hogy néhány hét leforgása alatt sokkal árnyaltabban vélekednek egy problémáról, mint azelőtt. Jó látni, amikor egy televízióban sugárzott mosószer-, kozmetikum- vagy rágógumireklám kémiai hátterén önállóan kezdenek el töprengeni, és sokan arra is rájönnek, hogy ezen a téren is átverés folyik.

– Az otthoni és az iskolai nevelésről is azt gondolom, hogy nem sémákra és rideg elvekre kell felépíteni. Nem hiszem, hogy a szülői és nevelési „hatékonyság” kurzusokon vagy könyvekből eredményesen tanítható. Az élet konkrét szituációk gyors egymásutánja, mindegyik azonnali és helyes döntést kíván. Nem könnyű feladat, de az alapprogram bennünk él, belénk íródott, csak szívünkre és értelmünkre kell tudnunk odafigyelni. Természetesen döntéseink, reakcióink egy része rossz, de ettől nem kell félni, csak tudomásul venni és szembenézni vele, majd a következő adandó alkalommal korrigálni.

Rábai László