Cikkek listázása

Mindent elviselek abban, aki erőt ad (Fil 4,13).

Az aloé virága

Szerző: Katona Marianna

A távoli Afrika forró, napégette vidékén élt egy büszke növény, akit aloénak hívtak. Vastag, kemény szárából minden évben új hajtások törtek elő és húsos, egészségtől duzzadó levelekké váltak. Olyan volt, mintha semmi sem tudná legyőzni életerejét. Még a szavannák koronázatlan királya, az oroszlán is gyakran megcsodálta.

– Mi a titkod, aloé, hogy nem sebez meg a déli nap perzselő tüze, nem kornyadozol sóváran víz után a tikkasztó szárazságban, és jajszó nélkül tűröd az éjszakai szelek fagyos leheletét?

– Aki ide helyezett, tudja a titkot – mosolygott sejtelmesen az aloé. – Nem vagyok én sem különb a többieknél, egyszer az én életem is véget ér. De addig is örülök minden egyes napnak!

– Hogy lehet örülni a forróságnak? – sopánkodott egy félig elszáradt fűcsomó.

– Ez nagyon egyszerű! – hajolt fölé az aloé. – Így legalább tudom, hogy szükség van rám, és sokak szenvedését enyhíthetem árnyékommal, nedveimmel – és megfordítva levelét, a fonákján csimpaszkodó bogárkákra mutatott. – És már előre áldom az ég Urát, aki a kellő pillanatban megöntöz bennünket, életre keltve ezt a kiaszott tájat. Már látom a szemem előtt a pankrácliliomok tündöklő virágtengerét! Ó, milyen nagylelkű virágok! Alig néhány napig élnek, de azalatt mennyi szépséget és boldogságot hoznak közénk!

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>