Cikkek listázása

A pozsonyi Petőfi-szobor

A történelem jelenünkbe vetett horgonyai

Szerző: Mészáros Péter

Rendíthetetlen, súlyos alakok. Mindenütt ott vannak…

Fejünk fölé tornyosulnak, a fák lombjai mögül néznek ránk. Nem mennek sehová. Mozdulataik az időbe fagytak, érzelmeik sohasem változnak. Bár hang nem hagyja el a torkukat, mégis beszélnek: csupán rajtunk múlik, megértjük-e mit mondanak! Ujjuk a messzeségbe mutat, egy pillanatra sem fárad el. Hólepel vagy a homlokukról lecsorgó eső, hideg köd, netán nyári napsütés – egyre megy. Bőrüket rozsda emészti, időnként valaki a testükbe vés. De ők nem menekülnek. Dacosan állják a kínokat, őrhelyüket sohasem hagyják el.

Szobrok.

Nemzetünkkel léteznek, sorsuk egy azokkal, akik talapzatuk alatt az elmúlt ezer esztendőre emlékeznek. Fájdalmunk és örömünk, büszkeségünk és minden reményünk bennük ölt testet. 

Kő és bronz. Anyagba zárt arcvonások, betű nélkül írt, világot formáló gondolatok. A történelem jelenünkbe vetett horgonyai. Világítótornyok, útjelzők. Ha újak születnek, azt jelenti, hogy létezünk, s amikor már nem leszünk, ők még hirdetni fogják: valaha e föld magyarok hazája volt!

 * 

A felvidéki magyarság két nagy nemzeti ünnepet ismer: augusztus 20-át és március 15-ét. Míg Szent István napja főleg az egyházi rendezvényeken hangsúlyos, addig az 1848-as megemlékezések szélesebb tömegeket vonzanak az utcára. Bár helyzetünk korántsem olyan rossz, mint délvidéki testvéreinké, ám a nyilvános megemlékezés sajnos ma is bátorságpróbának számít. A gyűlölködő bekiáltások, a falakon megjelenő „Magyarok a Duna mögé!” feliratok jelzik: hiába az Unió – szabadságunk ma sem teljes. Persze ne legyünk igazságtalanok: a helyzet az elmúlt években is sokat javult. A két nemzet közeledésének jelképes mozzanata volt Radnai Béla legendás Petőfi-szobrának helyreállítása és újraavatása.

A carrarai márványból faragott szobrot 1911-ben állították fel a mai Szlovák Nemzeti Színház épülete előtt. A szecessziós alkotás egyetlen évtizedet sem vészelhetett át épségben. Az első világháború után bevonuló csehek barbár módon nekiestek: szétverték az arcát, majd hosszú időre eltüntették. Az ötvenes évekig egy raktárban hányódott. (Több magyar emlékművet az új hatalom végleg tönkretett. Az érsekújvári Kossuth simulacrumának érctestét teljesen összetörték. Ma már csak viharvert talapzata van meg – a helyi köztemető, bokrokkal benőtt zugában árválkodik. Sajnos egyre kevesebben tudják, hogy miért égnek ott a gyertyák…)

Radnai szobra csupán 1951-ben tért vissza száműzetéséből. A szocialista hatalom – holmi internacionalista ötlettől vezérelve – Pozsony-Ligetfalun állította fel újból a „nép költőjének” kőbe vésett alakját. De megpróbáltatásai nem értek véget: évtizedekig volt még a nacionalista indulatok céltáblája! Megszámolni sem lehet, hányszor firkálták össze, törték le valamelyik darabját. S ezen még a rendszerváltás sem változtatott. Sőt…!

A kedélyek csupán a kilencvenes évek végére nyugodtak meg annyira, hogy a szobor ügyében érdemi változás történhessen. Kétezerben megalakult a Petőfi Sándor Emlékmű Bizottság, melynek élére Duka-Zólyomi Árpád állt. A szervezet a szobor restaurálását és méltó helyre szállítását tűzte ki célul. Az ügyet végre a Rudolf Chmel által vezetett kulturális tárca is napirendjére tűzte, s az óváros vezetősége hozzájárult a dologhoz.

A szobor helyreállítása 2002-ben indult meg. A szakemberek megtisztították a szobrot és pótolták a hiányzó részeket. Munkájukat a Műemlékvédelmi Hivatal felügyelte. Petőfi sorsának jóra fordulásában nagy szerepe volt a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának, illetve a Határon Túli Magyarok Hivatalának is,  melyek anyagi támogatásukkal járultak hozzá a felújításhoz.

2003. március 15-én Petőfi Sándor végre a belváros közelében, az ún. Medikus-kertben talált magának méltó helyet (az orvosi egyetem dékáni hivatala mellett). A szobor leleplezésére több ezer felvidéki magyar érkezett. Igazi örömünnep volt, melynek jelentőségét az is mutatta, hogy a két ország kormányának képviselői jelen voltak az eseményen. A fenn már említett Chmel kultúrális miniszteren kívül ott volt még Kiss Péter kancellária miniszter is. A régi-új szobrot Csáky Pál, a szlovák kormány alelnöke leplezte le.

Petőfi Sándor szablyát markoló alakja múzsájával egyetemben jelenleg tisztességes környezetben áll. A kert ékessége, nem kell többé koszos zugokban bujkálnia. Reméljük, hófehér márvány teste soha többé nem lesz hirdető tábla, melyen hadat üzennek a Felvidék őslakóinak: nekünk, magyaroknak!

 Petőfi, a szabadságharc és a szlovák nemzet 

1848 a szlovák nemzet öntudatra ébredésének éve is volt. A mérsékeltebb történészek a Habsburgokat tekintik a szabadság legfőbb ellenségének, ugyanakkor megemlékeznek a magyarokkal kapcsolatos sérelmekről is. A nacionalista történelemcsinálók ezzel szemben nyíltan hirdetik, hogy a szlovák nemzeti kiteljesedés útjában a mindenkori Magyarország állt. Féligazságokra, legtöbbször csupán vérgőzös fantáziájukra hagyatkozva szórnak átkot Kossuth „elnyomó” kormányára.

Az 1848-49-es események szlovákok által leginkább tisztelt hőse a magyar Koronától való elszakadást szorgalmazó Ludovít Štúr, akinek hatására a szlovákság egy része fegyveres harcot vállalt a magyar seregek ellen. A könyvek napjainkban főleg az ő dicsőségét zengik; az igazság azonban az, hogy a szlovák nemzeti ébredésnek, más – sok esetben Štúr mozgalmának radikalitását elutasító – irányzatai is voltak. Kevés szó esik arról, hogy a Štúr a Habsburgok ravasz ígéreteinek hatására fordult szembe Magyarországgal, s hogy a szabadságharc leverése után ezeket senki sem teljesítette. Azt is elfelejtik megemlíteni, hogy e szlovák hérosz a magyar országgyűlésen anyanyelvén szólhatott, s hogy jóval több szlovák harcolt piros-fehér-zöld zászló alatt, mint amennyien az „első hadseregben”. 

Soviniszta körökben hasonlóan negatív Petőfi megítélése is. Költői nagyságát, egyetlen magát irodalmárnak nevező komoly szakember sem kérdőjelezheti meg, ám Petőfi származása nem hagyja nyugodni a kedélyeket. A szlovák anyától származó szabadságharcost sok esetben elmagyarosodott árulónak tartják. Mivel világhírű életműve a magyar igazságot hirdeti, kétségbeesett dühvel marcangolják. A nacionalista hangadók ugyanis nem akarják megérteni a Szent Korona eszméjét; s azt sem, hogy a magyarság szív és lélek dolga, nem csupán néhány molekula sajátos kapcsolatáé…

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>