A közösségét építő plébános
Szerző: Szász András
– A népszámlálási adatok szerint Kiskunfélegyháza szinte száz százalékban keresztény és többségében katolikus. Ám ez csak papíron van így. A hívek jelentős része munkájából, életviteléből adódóan úgynevezett vasárnapi keresztény. Legalábbis a közösséggel való kapcsolatát illetően. Ugyanakkor az is látható, hogy aki komolyan veszi a lelki életet, az megtalálja a módját annak, hogyan kapcsolódjon be az egyházközség életébe. De nekünk, lelkipásztoroknak is minden lehetőséget meg kell ragadnunk, hogy megfelelő időpontokra kitűzött lelki és vallásos programokkal el tudjuk érni az embereket.
– Mit tehet az egyház a hívőközösségek megtartásáért, a családok lelki egészségéért, egybetartásáért?– A kiskunfélegyházi Sarlós Boldogasszony egyházközség, közismertebb nevén „óplébánia” élő, de sajnos zsugorodó közösség. A zsugorodást illetően látni kell, hogy a mai magyar társadalomban rendkívül alacsony a születések száma. Egyházkerületünkben a temetések száma szinte duplája a kereszteléseknek. További problémát jelentenek azok a munkanélküli középkorúak, akik fennmaradásuk miatt kénytelenek minden alkalmi lehetőséget megragadni, akár a vasárnapi lelki és vallásos életük rovására is. Ma elsősorban azok járnak templomunkba, vesznek részt közösségi programjainkon, akik elkötelezettek, akiket megérintett a keresztény közösség szelleme. Többféle csoportunk, közösségünk van, ahol korosztálynak, lelki érdeklődésnek megfelelően próbáljuk összegyűjteni az embereket.
– Egyházi berkekben gyakran megfogalmazódik a panaszos kijelentés: fogyóban a papság. Ez valós probléma, s ha igen, mennyire jellemző Kiskunfélegyházára?– A Szent István-templomban, közismertebb nevén az Újtemplomban két nyugdíjas atya, a plébános és egy káplán atya szolgál. Itt, az Ótemplomban szintén négyen vagyunk. Ez azt jelenti, hogy Kiskunfélegyháza lelkipásztori ellátása jónak mondható.
– A híveket mennyire lehet bevonni a lelkipásztori tevékenységekbe?– Erre csak egyetlen példát adnék: Évek óta ilyenkor februárban gyűjtjük össze a házasságra készülőket, és a másik templom papságával közösen jegyes-oktatást tartunk számukra. Ebbe a lelkipásztorok mellett az élet különböző területein tevékenykedő civileket is bevonunk, akik egészségügyi előadásokkal, lelki tanácsokkal készítik fel a házasságra a fiatalokat.
– A hitközösségek számára kiemelten fontos helyszín a templom, Isten háza. Ezért korántsem mindegy, milyen az állapota. A kinevezése óta eltelt öt és fél év alatt megújult a város páratlan szépségű barokk Kálváriája, új, vörösréz tetőt kapott és két új haranggal gyarapodott az Ótemplom, néhány hónapja fejeződött be a Kalmár kápolna teljes rekonstrukciója, és ősz óta folyik az Ótemplom külső-belső felújítása. Nem túl sok ez így, egyszerre?– Mondják, senki sem kerülheti el a sorsát, így a papi szolgálat mellé nekem is jut más jellegű tevékenység is, amely valahol mégis hozzátartozik a lelkipásztori élethez. Jelenleg az Ótemplom külső-belső rekonstrukciós munkálatai folynak. Ez utóbbi a nedvesedés, salétromosodás miatt rombolással is járt: a hatékony szigetelés érdekében a templom belsejében 2–2,5 méter magasan le kellett verni a vakolatot a téglákig. Húsvét után szeretnénk elkezdeni a helyreállítást, hogy az emberek minél előbb egy megszépült templomban találkozhassanak Istennel.
Utószó helyettJézus mondja Máté evangéliumában: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába.” Bár Talapka atya nem panaszkodott, a beszélgetésből kitűnik: Kiskunfélegyházán is sok még a tennivaló. Szerencsére ott „munkásokban” sincs hiány.
