Egy családreferens útja
A család az élet folyamatos ünneplése
Szerző: Márton Gábor
A feladat egy családkonferencián talált rám tizenegy évvel ezelőtt. Más egyházmegyei referensek biztatására kezdtem foglalkozni a témával, bár már korábban is szerettem a családról, a benne rejlő erőről és lehetőségekről gondolkodni. Amikor Gyulay Endre püspök atya a zsinat után felkért erre a munkára, nagyon megörültem, de hamar nyilvánvalóvá váltak a nehézségek is. Ekkor tanultam meg, hogyan lehet a reményre építve semmiből valamit alkotni, ugyanis kezdetben szinte egyáltalán nem volt olyan személyi vagy anyagi bázis, ami biztató alapot jelenthetett volna.
Munkám kezdetétől nagy segítséget jelentett Bíró László családreferens püspök karizmatikus személye, aki pasztorális tapasztalataival, illetve az ezen a területen is nélkülözhetetlen lelki háttérrel igyekszik folyamatosan támogatni a referenseket. Férjem, Balázs kezdetben óvatosabb, aztán már pótolhatatlan segítsége, támogatása nélkül sosem lettem volna képes ezt a munkát felvállalni és azóta is végezni. Mi ketten valóban megéljük a ránk szabott küldetésünkben a bennünket segítő család élményét. Egyáltalán nem gondolom úgy, hogy nagy dolgokat tettünk volna, de nem is tűnik felesleges erőfeszítésnek, hiábavalóságnak a nem sok görögtűzzel sarjadzó folyamat. Martin Buber mondta: „A siker nem tartozik Isten nevei közé”, s én ezt valóban megélem. Az öröm egészen máshonnan fakad. A Szentlélek segítségével mindig annyit sikerült véghezvinnünk, amire készen állt az egyházmegye.
Családnapok „forró” témáiHosszú belső felkészülés, nagy bátorság és az egyházmegyére kiterjedő, szélesedő látókör kellett hozzá, hogy egy igazán nagynak tűnő vállalkozásba, az első egyházmegyei családnap szervezésébe belekezdjünk. 1999 tavaszára kialakult egy olyan önkéntes segítői kör, akikkel azóta is együtt dolgozunk. Azóta minden évben két családnapot tartunk, tavasszal és ősszel az egyházmegye más-más helyszínein, hogy a legtávolabbi sarkokba (Viharsarokba) is eljusson hívő családjaink üzenete.
Családnapjaink tartalmául mindig olyan „forró” témákat választunk, amikkel a résztvevők mindennapjaikban találkozhatnak, és e területeken megoldásra váró problémáik vagy éppen mások számára is hasznosítható ötleteik vannak. Találkozás tehát, képzés és tapasztalatcsere minden ilyen alkalom. Az elmúlt öt évben a következő címekkel rendeztünk családnapokat: Hol vannak az apák?; A család az emberiség reménye; A szenvedély és a keresztény család felelőssége; Ideje van…; „Verjünk hidat, váljunk híddá! (elváltak és újraházasodottak helyzete az egyházban); Egy családban (ökumené); Egyre nagyobb családban (Európai Unió); Családvédelem isteni fokon (családteológia); Kamaszok a családban; Nők szerepvállalása az egyházban és a társadalomban.
A családnapok szervezése minden szervező számára szép tapasztalat, hiszen a munka során kibontakozik az egyes plébániákhoz csatlakozó családi közösségek arca, örömeik és nehézségeik egyaránt előkerülnek az előkészítő tevékenységek során. Ezekhez a családnapokhoz mi, referensnek általában szemléletünket, szervezési tapasztalatunkat adjuk, a postázást, a jelentkezés koordinálását s az elméleti-szellemi blokk összeállítását, a meghívásokat végezzük.
Az aprólékos, praktikus munkákat, vagyis a rendezvény további részét a helyiek készítik elő és bonyolítják le (termek, étkezés, kitűzők, gyerekfoglalkozások stb.). Előadónak olyan tanúságtevőket igyekszünk meghívni, akik az egyházmegyében élnek. Az ő példájuk megerősítésként szolgál a résztvevőknek, hiszen látják, hogy akik beszámolnak életük tapasztalatairól, azok mind köztük élő, naponta ugyanazokat a kereszteket hordozó családok, mint ők. Ezért mondjuk, hogy célunk saját családi tapasztalatokra meghívni az embereket.
Ugyanezen okból törekszünk rá, hogy az egyes családnapokra, családtáborokba olyan plébániákról hívjunk családokat, ahol még nincs családcsoport – így a közös élményekből és tapasztalatokból merítve később ők szervezhetik meg a helyi közösségeket.
A legutóbbi családnapon éreztem először azt, hogy már nem kellett a család intézményének és saját közösségeink fontosságának hangsúlyozásával kezdenünk a programot, mert megvolt az az egészséges önértékelés, ami által rögtön a szakmai beszélgetésekre irányulhatott a figyelmünk. Ezt az egészséges önértékelést a családcsoportok együttműködésében a fejlődés jelentős fokának tartom.
Családműhely: a Remény HázaAz egyházmegyei zsinat kitér egy egyházmegyei családsegítő központ létrehozásának szükségességére, ahol a családok korszerű és személyre szabott segítséget kaphatnak életük nehézségeiben, ezért nagy lépés volt, amikor létrejött a Remény Háza Családműhely. Itt működik a családkonzultációkon kívül a már országos szerveződésű Társ-suli, a családpasztoráció központi koordinációja, a munkaklub s a munkánkban segítő önkéntesek képzése, továbbképzése. Ennek keretében hirdettünk családkísérői, családterapeuta képzést is.
Szintén a zsinat szellemében törekedtünk arra, hogy mind több helyen jöjjenek létre családcsoportok, lehetőség szerint a plébániák köré szerveződve. Az évek során az egyházmegyében, illetve Szegeden belül mintegy húsz működő családcsoport alakult. Ezek a közösségek eleinte több segítséget és támogatást igényeltek a családreferentúrától, később azonban fokozatosan önállósodtak, mára önmaguk szervezik a rendszeres összejöveteleiket.
Terveink között szerepel az egyházmegyén belüli régiók kialakításán túl az, hogy azok aztán valóságos működő egységként szolgáljanak, élükön olyan régióvezetőkkel, akik a családreferens és a helyi csoportok közötti kapcsolatot jelentik. Ők fogják össze a körzetük családcsoportjait, az ő feladatuk lesz a régióban a közös kirándulások, lelkinapok, egyéb programok szervezése.
Küldetésünk: együttlélegezni az egyházmegye családjaival, családcsoportjaival, hirdetni, hogy Istenben tükröződő létük már önmagában is érték, hogy lámpásoknak kell lennünk a társadalomban azáltal, hogy elvállaljuk a ránk bízott feladatot, mégpedig annak a tudatosítását, hogy a család az élet folyamatos ünneplése. A család – ha jól működik, ha elevenítő forrására lel – olyan kreatív műhellyé válik, ahol a tagok megvalósíthatják önmagukat, miközben a valahová tartozás, a biztonság érzése is megerősödik bennük.
Tudnunk kell együtt örülni létünknek, csak ezáltal válhatunk képessé arra, hogy másokért is éljünk!
Jegyes Hétvégét fog tartani a Házas Hétvége Katolikus Lelkiség egyházmegyénkben, Szeged-Szentmihályon 2005. május 6-tól 8-ig. Erre a két és fél napra olyan megkeresztelt, hívő fiatal párokat várunk, akik nyitottak a lelki élet kérdéseire, és egymást, valamint önmagukat még mélyebben meg akarják ismerni. A hétvégét Thorday Attila atya, valamint a Szászi és Máté-Tóth házaspár fogja vezetni. Jelentkezés és érdeklődés: Szászi Balázs és Anikó, tel: +36 62 427 179, e-mail: balazs@joc.hu
Családfesztivál – 2005. április 16. A Tavaszi Egyházmegyei Családnap az idén Szentesen lesz megrendezve. Különlegessége, hogy a Kalocsa-Kecskeméti Egyházmegyével közösen csatlakozunk a világméretű családmegmozduláshoz, melyet a Fokoláre lelkiség szervez. A programra a családok egészét várjuk. A gyermekeknek tartalmas programokat szervezünk. Az előzetes jelentkezéseket a Családpasztorációs Központba várjuk. 6722 Szeged, Kálvária sgt. 26., tel: +36 62 548 940
Egyházmegyei Kántornap. Ebben az esztendőben kettős jubileumot ünneplünk: egyházmegyénk fennállásának 975. és a dóm felszentelésének 75. évfordulóját. Az egyházmegye kántorai, iskoláink énektanárai ezért zarándoknapot tartanak a hagyományos kántornap keretében április 25-én, Szegeden. Gyülekezés 15 óráig a Katolikus Házban, ahol két előadásra kerül sor, majd az énekpróba után vesperás és püspöki mise lesz a székesegyházban. A kántorok mellett énekkari tagokat is hívunk és várunk.
