Totus tuus
Szerző: Garadnay Balázs
Egyik nyilatkozatában elmondta a pápa, hogy amikor a gyermekkori hite kezdett felnőttkorivá érni, úgy gondolta, hogy át kell adni önmagában Mária helyét az Úrnak. Aztán megértette, hogy az Isten Anyjához fűződő ragaszkodása teljesen Krisztus-központú, sőt: az Isten szentháromságos misztériumában és a megtestesülés és a megváltás misztériumában gyökerezik.
Mária iránti mélységes elkötelezettsége miatt sose magyarázkodott: nem akarta, hogy „jó véleménnyel” legyenek róla. Nem írt értekezést Mária akaratának az Úr akaratával való megegyezéséről, Mária szíve és Jézus szíve egységéről, az Istennek szenteltség és a Máriának adott élet egybevágóságáról. Csak eszerint élt, és felkínálta mindegyikünknek, hogy fogadjuk el a kereszt tövében nyert örökségünket, és éljünk Mária gyermekeiként.
János apostol szinte gyermekként csatlakozott Jézushoz. Egész életét Mestere mellett, és az ő ügyében fáradva töltötte. És ez az odaadottsága nyitotta meg szívét a teljes szeretet befogadására – ahogy ő tapasztalja, ő a szeretett tanítvány. Pedig nem Jézus volt személyválogató, a többiek is ugyanannyit kaptak (volna), ha ők is egész szívvel fordulnak Urukhoz. De az emberek szíve különböző mértékben nyílik meg Isten előtt. János szívében – Jézus ajándékaként – Mária sajátosan nagy helyet kapott, az anya szíve pedig befogadta gyermekét. És ez nem kizárta belőle Jézust, hanem elmélyítette egységüket.
