950 éves a tihanyi apátság
Tihany: a megmentett csend
Szerző: Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát
Fotó: Korzenszky Richárd OSB
Amikor a 11. század folyamán megtelepednek itt a szerzetesek, és I. András királyunk írásba is foglaltatja Szűz Máriának és Szent Ányos hitvallónak szánt apátsága kiváltságait, az alapítás tényét, akkor a király és az idetelepülő szerzetesek így gondolkodtak erről a tényről.
I. András király ezen a helyen – „a saját és felesége, fiai, leányai és valamennyi élő és megholt atyafia üdvéért Szűz Máriának és Szent Ányos püspöknek és hitvallónak” – szentelt monostorban alapozta meg evilági és túlvilági életét. Evilágit, mert itt imádkoznak érte életében, túlvilágit, mert ez a templom rejti majd halála után testét – családtagjaiét is –, amely fölött a szerzetesek nem szűnő imádsága, zsolozsmája és naponként ünnepelt miséje segítségével híd épül föld és ég, az evilág és az Atya országa között. Ezért az egy és oszthatatlan, a földi és örök élet érdekében fontos az, hogy írásba foglalják szándékát, „a mindig szorgalmas írnokok keze által betűk emlékezetére bízzák, nehogy annak avultsága folytán nyoma se maradjon a későbbi kor utódaiban”.