90 éves Roger testvér, a Taizéi Közösség alapítója
Öröm, egyszerűség, irgalom
Szerző: Bodnár Zita
Kamaszkorában eltávolodott a hittől, és visszataszítónak találta a protestánsok és a katolikusok közötti kölcsönös intoleranciát, ellenségeskedést, ahogy mindenki a saját igazát bizonygatta. Később, amikor újra rátalál a hitre, számára az egyik legfontosabb kérdés éppen ebből a tapasztalatból táplálkozik: hogyan lehet megélni az egység hivatását az egyházban? Húsz éves korában kezd el teológiát tanulni a Lausanne-i, illetve a Strasbourgi Egyetemen.
Roger Schütz úgy érezte, fontos lenne egy közösséget alkotni olyan emberekkel, akik egész életüket Istennek adják, akik állandóan keresik a kiengesztelődés, megbékélés lehetőségét. 1940-ben, a háborúban biciklin ment Genfből Franciaországba, hogy keressen egy házat, ahol elkezdődhet a közösségi élet. Megérkezett Taizébe. A faluban nem volt kiépített út és telefon, sem folyóvíz. A forradalom óta pap sem élt már a faluban. Egészen megdöbbentette néhány idős ember szeretette, akik vendégül látták. Ekkor döntött Taizé mellett.
Miután ebbe a kicsi, elhagyatott faluba költözött; lyoni barátai kérték, bújtasson menekülteket a házban. Szép lassan a taizéi ház a menekültek átjáró házává alakult… 1942-ben valakit, akinek nem voltak iratai, átkísért – átmenekített Svájcba. Éppen ezekben a napokban foglalták el a németek teljes Franciaországot, így Taizét is. Emiatt nem térhetett vissza Taizébe évekig, de nem hagyta, hogy a reménytelenség vagy a csüggedés úrrá legyen rajta.
Amíg Taizében élt, egy tizennyolc oldalas könyvecskét írt arról, mit jelent számára a közösség. Roger testvér mindig is különösen lényegesnek tartotta a nyolc boldogságot, amelynek három szóban foglalta össze a lelkiségét: öröm, egyszerűség, irgalom. Számára ebben a három kifejezésben összegződik az Evangélium lényege. S ennek a megélése mellett hivatása a keresztények közötti kiengesztelődésre való törekvés.
Genfben két fiatalember csatlakozott Roger testvérhez, akiket megérintettek Roger testvér közösségi életről írt sorai. Együtt kezdték el a közös munkát és imádságot. Nagyon szép élet vette kezdetét Genfben. A lakás mindig tele volt vendégekkel, mint ahogy a genfi katedrális is hamarosan egészen megtelt imádkozó keresztényekkel reggelente.
Amikor Roger testvér 1944-ben visszatért Taizébe, vele tartott a három első testvér. 1949-ben heten kötelezték el magukat a monasztikus élet mellett: örökfogadalmat tettek a cölibátus, a priornak való engedelmesség, valamint a szellemi és anyagi javak megosztásának vállalására. Roger testvér a közösség priorja. 1952-ben vetette papírra a Taizéi Szabályzatot. Az első testvérek protestánsok, katolikusok 1969-től csatlakoznak a közösséghez.Az 1950-es évek végétől kezdve sok ezer fiatal keresi föl Taizét, hogy részt vegyen az egyhetes találkozókon. Roger testvér arra ösztönzi a fiatalokat, hogy ott, ahol élnek, legyenek a béke követei, a kiengesztelődés és a bizalom hordozói. Hogy segítsék a fiatalokat ebben a keresésben és elköteleződésben, évente egyszer a közösség elmegy a fiatalokhoz a nagyvárosokba, hogy 5–6 napot együtt töltsenek imádságban. Így vette kezdetét az európai találkozók sorozata, a „Bizalom zarándokútja a földön”. 1978-ban Párizs, majd Barcelona, Róma, London, Köln…, s a kelet-európai határok megnyitása után Budapest, Prága…
Ma a közösség mintegy száz testvért számlál. A mindennapi élet középpontjában a napi háromszori közös imádság áll Taizében. A testvérek semmilyen ajándékot vagy adományt nem fogadnak el, saját munkájukból tartják fenn magukat.
