Cikkek listázása

90 éves Roger testvér, a Taizéi Közösség alapítója

Öröm, egyszerűség, irgalom

Szerző: Bodnár Zita

1940. Háború sújtja Európát. A németek fél Franciaországot már elfoglalták. Ebben a rémálomhoz hasonlító, sötét helyzetben dönt úgy egy svájci fiatalember, Roger Schütz, hogy elhagyja hazáját, házat vásárol és letelepszik egy pici, eldugott francia faluban, Taizében. Ezzel a látszólag értelmetlen döntéssel kezdődött a mára már világszerte ismert Taizéi Közösség története. De ne siessünk! Hogyan is indult?
Semmilyen csodás jel nem kísérte Roger születését 1915. május 12-én. Egy kilencgyermekes, boldog család legkisebbjeként látott napvilágot Svájcban. Kiskorától fogva vallásos, a felekezeti korlátokon túlmutató nevelésben részesült lelkész édesapja jóvoltából, aki nem egyszer – korának szokásaival ellentétben – katolikus templomba tért be imádkozni.

Kamaszkorában eltávolodott a hittől, és visszataszítónak találta a protestánsok és a katolikusok közötti kölcsönös intoleranciát, ellenségeskedést, ahogy mindenki a saját igazát bizonygatta. Később, amikor újra rátalál a hitre, számára az egyik legfontosabb kérdés éppen ebből a tapasztalatból táplálkozik: hogyan lehet megélni az egység hivatását az egyházban? Húsz éves korában kezd el teológiát tanulni a Lausanne-i, illetve a Strasbourgi Egyetemen.

Roger Schütz úgy érezte, fontos lenne egy közösséget alkotni olyan emberekkel, akik egész életüket Istennek adják, akik állandóan keresik a kiengesztelődés, megbékélés lehetőségét. 1940-ben, a háborúban biciklin ment Genfből Franciaországba, hogy keressen egy házat, ahol elkezdődhet a közösségi élet. Megérkezett Taizébe. A faluban nem volt kiépített út és telefon, sem folyóvíz. A forradalom óta pap sem élt már a faluban. Egészen megdöbbentette néhány idős ember szeretette, akik vendégül látták. Ekkor döntött Taizé mellett.

Miután ebbe a kicsi, elhagyatott faluba költözött; lyoni barátai kérték, bújtasson menekülteket a házban. Szép lassan a taizéi ház a menekültek átjáró házává alakult… 1942-ben valakit, akinek nem voltak iratai, átkísért – átmenekített Svájcba. Éppen ezekben a napokban foglalták el a németek teljes Franciaországot, így Taizét is. Emiatt nem térhetett vissza Taizébe évekig, de nem hagyta, hogy a reménytelenség vagy a csüggedés úrrá legyen rajta.

Amíg Taizében élt, egy tizennyolc oldalas könyvecskét írt arról, mit jelent számára a közösség. Roger testvér mindig is különösen lényegesnek tartotta a nyolc boldogságot, amelynek három szóban foglalta össze a lelkiségét: öröm, egyszerűség, irgalom. Számára ebben a három kifejezésben összegződik az Evangélium lényege. S ennek a megélése mellett hivatása a keresztények közötti kiengesztelődésre való törekvés.

Genfben két fiatalember csatlakozott Roger testvérhez, akiket megérintettek Roger testvér közösségi életről írt sorai. Együtt kezdték el a közös munkát és imádságot. Nagyon szép élet vette kezdetét Genfben. A lakás mindig tele volt vendégekkel, mint ahogy a genfi katedrális is hamarosan egészen megtelt imádkozó keresztényekkel reggelente.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>