Cikkek listázása

Őrizd meg, amit kaptál!

Szerző: Kozma Adrianna

Fotó: Szabó Zoltán

Ami pünkösd napján az apostolokkal történt egykor, azt valamennyien átélhettük bérmálkozásunk alkalmával: a Szentlélek kiáradt ránk, hogy még tökéletesebben kötődjünk az egyházhoz, hogy Krisztus igazi tanúi legyünk. „Emlékezzél arra, hogy lelki pecsétet kaptál: a bölcsesség és az értelem Lelkét, a tanács és az erősség Lelkét, a tudás és a jámborság Lelkét, a szent félelem Lelkét, és őrizd meg, amit kaptál! Megpecsételt téged az Atyaisten, megerősített téged az Úr Krisztus, és a zálogul adta a Lelket a szívedbe” – írja Szent Ambrus. Az alábbiakban két moholi ifjú emlékezik vissza a Szentlélek ajándékára, bérmálkozására.

Kértem, hogy segítsen hivatásom kiválasztásában

A bérmálkozás előtti napokban, hetekben sokat foglalkoztatott a kérdés: Vajon milyen lesz? Mit fogok érezni? Mi fog történni? De semmi érezhető dolog nem történt. Külsőleg én is a régi maradtam, fizikai erőnlétem sem változott, de az életfelfogásom igen. Úgy érzem, hogy gazdagabbá váltam a Szentlélek ajándékaival. Nagyobb a felelősségérzetem, másképp állok a dolgokhoz, és a Szentlélek állandóan formál engem belülről. A bérmálás alkalmával közelebb kerülünk az egyházhoz, és egyben Krisztushoz is, a Szentlélek pedig bátorít minket, vigyáz ránk a mindennapi életben, segítséget nyújt a munkában, a tanulásban. Én mindennap kérem a segítségét, erejét például valamilyen tudásfölmérő előtt. Viszont a Szentlélek csak úgy segít, ha előtte felkészülök. Ha nem tanultam az órára, akkor nem tud nekem segítséget nyújtani, mert nincs miben.

Sokat gondolkodtam bérmálkozás előtt azon is, hogy mit kérjek a Szentlélektől. Rengeteg minden jutott eszembe, de a legfontosabbnak azt tartottam, hogy a hivatásom kiválasztásában segítsen. Szerintem engem a plébánosom által hívott Isten a Paulinumba (a szabadkai püspökségi gimnáziumba). Néhány éve kapott a szülőfalum egy fiatal papot, akit idővel a Szentlélek által egyre jobban megismertem. És a hosszú beszélgetések után egyszer csak úgy éreztem, hogy nekem a papi hivatást kellene választanom. Talán az tetszett meg a legjobban, hogy ebben a hivatásban rengeteg öröm éri az embert. Összeadni két fiatalt, vagy egy kisbabát a keresztelés által befogadni az egyházba… Lehet, hogy ez egyeseknek ez nem mond semmit, de nekem igen.

Számomra a Szentlélek egy láthatatlan személy, aki állandóan a szívemben lakozik, és a nap minden percében működik bennem. Nem hagyja, hogy sokáig haragudjak valakire, ha összevesztünk, nem enged nyugodni, amíg nem kérek bocsánatot. Nagyon sok dologban sikerült már megváltoztatnia, sok rossz szokásról leszoktatott. Valamint segített rátalálnom egy igazi barátra. És ezért nagyon hálás vagyok neki.

Szécsényi Tamás (17 éves, 2. osztályos gimnazista)

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>