Bűn és büntetés
Legyünk következetesek
Szerző: Dekiszkyné Fejér Rita
A nevelés arról szól, hogy a külső szabályokat, elvárásokat hogyan tudjuk a gyermekekkel elfogadtatni és belsővé tétetni. Amíg a gyerekben egy dologgal kapcsolatban nem alakul ki a belső igény, addig azt kívülről is segíteni kell, ha szükséges, akkor esetenként büntetéssel is.
Mi is a büntetés? Sokan, amikor ezt a kifejezést hallják, a testi fenyítésre gondolnak, de éppúgy büntetés, ha a szülő gyermekét megfosztja valamilyen kedvezménytől, vagy megdorgálja, jelzi neki elégedetlenségét, még ha ezt nagyon gyengéden teszi is.
A büntetés akkor hatékony, ha a gyerek elfogadja szülei és nevelői értékrendjét, világosak előtte a felállított elvárások, s tisztában van azzal, hogy miért büntetik, hogy milyen fontos szabályt sértett meg. Ha tudja, hogy a büntetés az ő érdekében történik, akkor érzelmei lecsillapodása után képes belátni és elfogadni azt.
A gyerek szülei szeretetére és megbecsülésére vágyik, ez a szeretetkapcsolat ösztönzi egészséges fejlődését. A szülő segíti, terelgeti, néha bünteti azon az úton, melyet helyesnek tart, amit elvár tőle. Alapvetően a gyermek szüleihez fűződő belső viszonyától függ, hogy valamely nevelési módszer, így a büntetés is, hat-e vagy sem.
A büntetés nem önmagáért való, fontos, hogy kiszámítható legyen, tanítania és javítania kell!
Sajnos a gyermeknevelés korai szakaszaiban a szülők többsége nem következetes gyermekével: sokszor elnéz helytelen dolgokat, nem tulajdonít nekik fontosságot. Aztán ahogy nő a gyerek, ezek a hibák a szülő számára is egyre elviselhetetlenebbé válnak, de ilyenkor már nagyon nehéz és hosszú munka a rossz beidegződéseken, hibákon változtatni. Általában felső tagozatos korban éli át a szülők jelentős része először a kudarcot, hogy nem tud hatni gyermekére. Ez pedig csak fokozódhat a kamaszkorban, mivel a fiatal életének ahhoz a szakaszához érkezik, amikor el kell távolodnia családjától. A felnőtté válás időszakában rendkívül kritikussá válik környezetével szemben, s mivel önállóságra törekszik, még a régi szabályokat is nehezen viseli el, nemhogy ekkor kezdjék olyanok megszegéséért büntetgetni, amiért korábban nem. Lényeges, hogy a szülők ebben az időszakban is kísérjék gyermeküket, mert kibontakozó önállósága még sok esetben könnyen összeomolhat. Szerencsés, ha ebben az életszakaszban megbízható barátok és olyan felnőttek állnak a fiatal mellett, akik a helyes úton terelgetik őt, hiszen ezekben az esztendőkben nemcsak önállóságra törekvők, hanem rendkívül fogékonyak is a kamaszok.
Középiskolában tanítok, sok „csodát” és tragédiát láttam már. Jó, hogy iskolánkban nagy a bizalom tanár és diák között, talán ez iskolánk varázsa. Természetesen a hozzánk járó fiúk sem szentek, ugyanazokkal a problémákkal küzdenek, mint kortársaik. Nagyon keményen és következetesen kell a szabályokat betartatnunk, ezzel tudunk átlátható viszonyokat és rendet teremteni. A szabályszegőket büntetjük, de úgy érzem, hogy a büntetés kiszabásakor nagy körültekintéssel vizsgáljuk meg a körülményeket, és mindig a gyerek érdekeit vesszük figyelembe. Általában igyekszünk olyan dologgal büntetni, amiben a tanuló gyengének mutatkozott: ha például valaki igazolatlanul mulasztott, az megkapja ezért a neki járó büntetést, de szakkörökön, külön foglalkozásokon le is kell „dolgoznia” az ellógott időt. Hatásosnak tartjuk azt a módszert is, hogy fegyelmi vétség esetén a tanulónak problémája feldolgozásában kísérőt, mentort biztosítunk egy meghatározott időre, ezzel igyekszünk segítséget nyújtani problémái megfogalmazásában, feldolgozásában.
A büntetés akkor lehet hatásos, ha a gyerekkel elfogadtatjuk, hogy miben hibázott, és megláttatjuk vele annak lehetséges vagy megvalósult következményeit, esetleg együtt gondolkozunk a büntetésen és a kijavítás lehetőségein. Legyünk mértékletesek és leleményesek!
