Imával, dallal, szép szóval viszik az örömhírt
Vigasz a rács mögött
Szerző: Lőrincz Sándor
– Mindig vonzódtam a kitaszított, bajba került, segítségre váró emberekhez – jegyezte meg. – Amikor először beszélgettem a fogva tartottakkal, rögtön bebizonyosodott: szinte szomjazzák a jó szót, és örülnek, ha valaki feléjük fordul, s megpróbál empátiával közelíteni hozzájuk. Az egyik fiatal rablásért ült, és a beszélgetéseknek köszönhetően teljesen átalakult a gondolkodása. Imádságra buzdítottam, s arra is volt példa, hogy együtt imádkoztunk. Igaz, öt évet kapott, de ezt az időt Isten jelenlétében élte meg odabenn. Telefonon, levélben ezt követően is tartottuk a kapcsolatot, s még az esküvőjére is meghívott. Természetesen elfogadtam a szíves invitálást.
Katona Csilla törékeny testalkatú nő. Amikor arról faggattam: nem félt-e, mikor először leült beszélgetni, azt mondta, nem, pedig már gyilkossal is szembekerült. Úgy véli: általában tisztelettudók, udvariasak ezek az emberek; jóllehet nem mindegyikük látja be bűnét, hiszen ha tisztában lett volna vele, mit követ el, lehet, hogy el se követte volna.
– Mindannyian örülünk, ha valamilyen apró változás jelét tapasztaljuk – mondta. – Krisztián hatalmas termetű, kigyúrt, félelmetes erejű fiú volt, akit verőemberként alkalmaztak. Beszélgetéseink során teljesen megszelídült, s védője lett a szerencsétlen, nyomorult sorsúaknak. A társai is döbbenten álltak a számukra is vonzó változás előtt…
Mint megtudtam: elég színes programot kínál a fogva tartottaknak a Forrás Alapítvány, amely a regionális szervezet működését támogatja. Egyéni beszélgetésekre, csoportfoglalkozásokra éppúgy mód van, mint egy-egy művészeti estre. Folyamatosan készülnek az ünnepekre, a fogva tartottak gyermekeinek nyári tábort szerveznek, és nagy élményt jelentett az orosz mese, a Panov apó betanítása is.
– Egy cigány társulattal vittük színre – emlékezik Katona Csilla. – A szereplők többsége még írni-olvasni is alig tudott, de rendkívüli átéléssel adták elő a történetet, amelynek női főszereplője ma már közvetlen munkatársam…
A közelmúltban a Zakeus program eredményeként tizenegy előzetesben lévő közül négyen papírra vettették: megbánták, hogy cselekedetükkel traumát okoztak az áldozatoknak. A levélírók közül ketten rablásért ülnek, egy súlyos testi sértésért, egy pedig autólopásért. Tettük elkövetésekor ők nem az áldozatot nézték, hanem az volt a fontos, hogy sikeres legyen az akciójuk. Az önkéntesek arra irányítottuk rá a figyelmüket, hogy személyek vannak tetteik mögött. Egyikük rögtön át is látta a helyzetet. Ő sofőrként vett részt egy rablásban. Társai szinte halálra rémisztették a takarítónőt, miután hozzáfogtak a zsákmányszerzéshez. „Sofőrünk” a takarítónőnek címezte levelét… Volt olyan, akit annyira bántott, hogy másnak kárt okozott, hogy már a tárgyaláson is bocsánatot kért.
