Jézus szíve ünnepe
Szerző: Kovács Violetta
Fotó: Szabó Zoltán
„Abban az időben Jézus Így szólt: Áldalak Téged Atyám, mennynek és földnek ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és az okosak elől, és a kisdedeknek jelentetted ki. Igen, Atyám, így tetszett ez neked. Mindent átadott nekem Atyám: senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú és az, akinek a fiú ki akarja jelenteni. Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és az élet terhét hordozzátok, én felüdítelek titeket. Vegyétek magatokra igámat és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s így nyugalmat találtok lelketeknek. Az én igám édes, az én terhem könnyű” (Mt 11,25–30).
Jézus szentséges szíve ünnepének evangéliumi szakaszát tömören összegzi ismert népénekünk: „Jézusomnak szívén megnyugodni jó, elmerülni benned csendes, tiszta tó”. Idén nemcsak június első péntekén, hanem az évközi 14-ik vasárnapon, július 3-án is ezt az evangéliumi részt halljuk majd. Az ünnep mondanivalóját sokféle módon kifejezheti egy virágcsokor. Az itt látható kompozíció mondanivalóját a három rétegben egymás fölé magasodó virágok jelenítik meg. Az Atya oltalmazó, teremtő szeretetét a Fiú szívének gazdagsága kiárasztja a világra. Nála életet, erőt, felüdülést találunk.
Hozzávalók:
4–5 szál tátika, ugyanannyi kardvirág, 15–20 szál szegfű, az évszaknak megfelelő zöld, téglaalakú virágváza, oázis.
Elkészítés:
Tegyünk a virágváza kétharmadába régi, arra új, vízbe mártott oázist. Először szúrjuk bele a magasabb szárú tátikát, majd a kisebbre vágott kardvirágot, végül pedig legalulra a dús szegfű szálakat. Az esetlegesen látszó oázist zölddel takarjuk le. A tátika helyett nagyon jól mutat a szarkaláb is.
Jézus szíve, alakítsd szívünket a te szent szíved szerint –, imádkozzuk a litániában. Szent Bonaventúra ezt így fogalmazza meg: Olyan légy, mint a magas szikla üregében fészkelő galamb, mint a kis madár, amely otthont talált magának. Szüntelenül virrassz! Ide rejtsd vadgalamb módjára szűztiszta szerelmed fiókáit. Ide illeszd ajkadat, hogy vizet meríts az Üdvözítő forrásaiból. Itt van az a forrás, amely a paradicsomkert közepéből fakad, négy ágra szakad, és a buzgó szívekbe szétáradva termékennyé teszi és megöntözi az egész földet. Jól tesszük, ha családjaink fészkét Jézus szíve közelébe építjük, naponta rábízzuk mindazokat – házastárs, szülők, gyermekek, munkatársak –, akikért felelősek vagyunk. Rideg, számító, közömbös világunkban nagy szükségünk van az isteni szeretet melegére. Az évszázadok során kialakult Jézus szíve kultusz arra is megtanított bennünket, hogy az Atya szeretetét sugárzó Fiú szíve mellett ott van egy anyai szív is: Szűz Mária szeplőtelen szíve. Az irántuk való szeretet megújítja életünket és átformálja a világot.
