Jézus szíve ünnepe
Szerző: Kovács Violetta
Fotó: Szabó Zoltán
„Abban az időben Jézus Így szólt: Áldalak Téged Atyám, mennynek és földnek ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és az okosak elől, és a kisdedeknek jelentetted ki. Igen, Atyám, így tetszett ez neked. Mindent átadott nekem Atyám: senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú és az, akinek a fiú ki akarja jelenteni. Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és az élet terhét hordozzátok, én felüdítelek titeket. Vegyétek magatokra igámat és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s így nyugalmat találtok lelketeknek. Az én igám édes, az én terhem könnyű” (Mt 11,25–30).
Jézus szentséges szíve ünnepének evangéliumi szakaszát tömören összegzi ismert népénekünk: „Jézusomnak szívén megnyugodni jó, elmerülni benned csendes, tiszta tó”. Idén nemcsak június első péntekén, hanem az évközi 14-ik vasárnapon, július 3-án is ezt az evangéliumi részt halljuk majd. Az ünnep mondanivalóját sokféle módon kifejezheti egy virágcsokor. Az itt látható kompozíció mondanivalóját a három rétegben egymás fölé magasodó virágok jelenítik meg. Az Atya oltalmazó, teremtő szeretetét a Fiú szívének gazdagsága kiárasztja a világra. Nála életet, erőt, felüdülést találunk.
Hozzávalók:
4–5 szál tátika, ugyanannyi kardvirág, 15–20 szál szegfű, az évszaknak megfelelő zöld, téglaalakú virágváza, oázis.
Elkészítés:
Tegyünk a virágváza kétharmadába régi, arra új, vízbe mártott oázist. Először szúrjuk bele a magasabb szárú tátikát, majd a kisebbre vágott kardvirágot, végül pedig legalulra a dús szegfű szálakat. Az esetlegesen látszó oázist zölddel takarjuk le. A tátika helyett nagyon jól mutat a szarkaláb is.
