A Katolikus Ifjúsági Alapítvány másfél évtizede
Játékos módszerrel a „kibérmálkozás” ellen
Szerző: Márton Gábor
A 90-es évek második felétől azonban országos jelenségként következett be a nagy fellendülés utáni hirtelen visszaesés, a túl sok hasonló program miatt megcsappanó érdeklődés. Elfogytak a fiatalok, megváltoztak az igények, így az alapítványnak is változtatnia kellett irányvonalán.
A Zöldfás Ifjúsági Központ
Alapítványunk a szervezési munkák mellett az elmúlt öt évben már a tartalmi rész kigondolá-sában is részt vett. Igyekszünk a középiskolás és egyetemista korosztályt érdeklő témákat választani, illetve ezeket a korcsoportnak megfelelő módon kidolgozni. A találkozón általában 600-1000 fiatal vesz részt, akiknek a lelki tartalom és a szentmise mellett kulturális programmal is szolgálunk (koncert, táncház, kiállítás).
Gyulay Endre püspök atya támogatja működésünket, számtalan komoly és felelősségteljes feladatot kaptunk tőle az évek során, ilyen például a Zöldfás Ifjúsági Központ működtetése is. A Domaszék melletti Klebelsberg-féle tanyaiskola épülete már a rendszerváltás környékén az egyházmegye tulajdonába került, s ezt az alapítványra bízta, hogy lelkigyakorlatos házat alakítsunk ki belőle. Ma három különálló épületrészből álló komplexum várja az egyházi és világi csoportokat. A házak melletti nagy füves udvar, a konferenciaterem, a kápolna, a több kisebb-nagyobb terem lehetőséget ad a legkülönfélébb programok megvalósítására éppúgy, mint a pihenésre.
Millenniumi Kávéház és Klub
A világ felé való nyitást szolgálja a 2000-ben megnyílt Millenniumi Kávéház és Klub működtetése Szeged belvárosában. Célja, hogy alternatívát kínáljon a szegedi egyetemi klubokkal szemben, egy nyugodt pont legyen a sok pörgős hely mellett. A klub szolgál az előadások, kiállítások, sakk-kör helyszínéül, míg a kávéházban – amellett, hogy eredeti vendéglátóhely funkcióját is betölti – rendszeresen koncerteket szervezünk. Igyekszünk mindenkit megszólítani, így törzsvendégeink is igen sokfélék: az egyetemi hallgatóktól a kézen fogva érkező idős párokig, a professzoroktól a kártyázni idejáró bácsikig vagy éppen a megfáradt utcazenészekig minden korosztályú és érdeklődési körű ember megtalálható asztalaink mellett.
Az évek során tematikus programsorozatokon ismertettük meg a gazdag magyar múltat vendégeinkkel. Jelenleg „Kulturális barangolás a határok mentén” címmel mutatjuk be a régió – a volt Csanádi Egyházmegye jelenleg három országban lévő területe – sokszínű történelmi-kulturális hagyományait.
Csodás kövek kertje
2004-ben merész kezdeményezéssel megjelentünk Kapolcson is, ahol a helyi templomkertben igyekeztünk egy újszerű, sokszínű egyházképét bemutatni a fiataloknak. Az ötlet Tornay M. Petra nővértől, a szegedi Karolina Gimnázium tanárától (alapítványunk régi segítőjétől) származott, aki hiányolta a Művészetek Völgyéből a katolikus egyház jelenlétét. Illés Sándor kapolcsi plébános rögtön felkarolta a programot, melynek a Csodás kövek kertje címet adtuk. Megdöbbentően sok látogatónk volt, akik mind kapni szerettek volna valamilyen lelki tartalmat. Ebben szakemberek, szerzetesek és papok is segítettek bennünket, meditációs csoportokat vezettek, vagy éppen türelmes és érdeklődő beszélgetőtársak voltak azok számára, akik ezt igényelték. Beigazolódott, hogy mekkora szükség van a keresztény jelenlétre az ehhez hasonló világi rendezvényeken is.
Felrázás napok
Szintén 2000-ben indult el egyházmegyénk ifjúságpasztorációjának új, Felrázás programja, amelynek fő célja a fiatalok kimozdítása az egyre inkább elharapódzó tespedtségből és magányból, segítséget adva számukra az emberi kapcsolatok építésére. A program eszközei ki-rándulások, lelkigyakorlatok, az egyházmegyei ifjúsági tábor és az ún. Felrázás napok, amiket három év alatt immár tíz helyszínen rendeztünk meg. Ezeket a napokat a helybéliekkel közösen szervezzük a település értékeinek megismerése és a vidám, játékos időtöltés jegyében.
A program indulásakor készült egy felmérés több mint ezer egyházi és világi középiskolás részvételével az értékrendek és a szabadidős szokások kérdéskörében. A munkatervünket így a valós igényekre reflektálva készíthettük el. A hagyományos emberi értékek még mindig követendő példaként szerepelnek a fiatalok világképében. Kiderült viszont az is, hogy Isten és a vallás, illetve a kulturális hagyományok már egyáltalán nem fontosak e korosztály számára. Isten elutasítása sokszor egy olyan istenképet takar, amivel nem tudnak azonosulni – ezért meg kell mutatnunk, hogy a mi hitünk Istene nem számonkérő bíró, hanem szerető atya és életünk igaz társa.
Hogy megismerjük egymást és önmagunkat
A szegedi dóm plébániájának pincéjében lévő irodánkban az irodavezető mellett négy programfelelős és egy gazdasági-technikai szakember dolgozik a fenti feladatok megvalósításán. Rajtuk kívül a kávéházban nyolc, az ifjúsági központban három alkalmazottat foglalkoztatunk, illetve minden rendezvényhez külön toborzunk önkénteseket. A régióban élő papok és szerzetesek többségével eredményesen együttműködünk, s mellettük a pasztorális asszisztensekkel és hitoktatókkal is állandó kapcsolatban vagyunk, akárcsak a szegedi civil szervezetekkel és az egyetemmel.
Minden rendezvényünkön központi jelentőségű a játék, hiszen e tevékenység közben sokat tanulunk egymástól vagy éppen önmagunkról, itt tudunk igazán önfeledten nevetni, és főként ezáltal lehetünk közösségben másokkal. Arra hívjuk és szólítjuk az ún. egyházból kibérmálkozó korú fiatalokat, hogy a számítógép vagy a tévé előtti üldögélés helyett az őket érdeklő témákkal foglalkozzanak rendezvényeinken. Ez az a módszer, ami által az egyház képes lehet megszólítani, magánál tartani vagy éppen visszahozni a fiatalokat a keresztény hívők közösségébe.
