Cikkek listázása

Hol nyaraljon a család?

Ha végre itt a nyár…

Szerző: Gábor Adrienn Angéla

Fotó: Lambert Attila

Amikor e sorok papírra kerülnek, javában tombol az iskolaszezon, a vakáció egyelőre még csak édes álom a gyermekek képzeletében. Nem úgy a szülőkében, akik május vége felé már jócskán azon törik a fejüket, vajon mi legyen a szünidőben csemetéikkel. Az agyonhajszolt, „szétesett” huszonegyedik században ugyanis egyre nagyobb gondot okoz igényes, tartalmas, felüdítő és – nem utolsó sorban – biztonságos nyaralást nyújtanunk a kicsinyeknek.
Az eszményi az volna, ha minden családnak jutna elegendő szabadideje a közös nyaralásra. Az együtt eltöltött időszak ugyanis nemcsak arra szolgál, hogy az évközi napi rutin igáját letéve fellélegezzünk a szabadság nyári illatában, hanem hogy építsük-szépítsük a legnagyszerűbb földi közösséget, saját családunkat. A közös élmények, a felszabadult pillanatok életre szóló, varázslatos emlékekké válhatnak, ha vidámsággal, játékkal, jó programokkal, kisebb-nagyobb engedményekkel örömet szerzünk a gyerekeknek és egymásnak. Ilyenkor szabad egy kicsit tovább fennmaradni, szabad eggyel több csokit enni, szabad még a következő rajzfilmet is megnézni a gyerekcsatornán, és nem kell reggelente vezényszóra megreggelizni, fogat mosni, iskolába indulni. A gyermeki élet apró örömei…

Persze azért a nyári szünidő hosszú heteit meg kell tervezni. Azokban a családokban, ahol mindkét szülő dolgozik, és nincs kire bízni a gyerekeket, komoly fejtörést okoz, hogy a vakáció alatt ki viselje a kicsinyek gondját. Az elmúlt esztendőkben szerencsére egyre szélesebb a nyári táborok, napközik, foglalkoztatók palettája, ahonnan jóformán csak ízlés és pénztárca dolga megtalálnunk a megfelelőt gyermekeink számára. Ezek többnyire 7–10 naposak, és fejenként 20–30 ezer forintba is belekerülnek, ami nem kis érvágást jelent a többgyermekes, kevésbé tehetős családok számára. Vannak, akik nem is engedik el szívesen táborozni a gyermeküket, mert nem tudják, milyen szellemiséget rejtenek a divatos elnevezések.

Biztosan jó helyre kerülnek a gyerekek a plébániák, szerzetesrendek és cserkészcsapatok által szervezett programokon: a hittan-, ministráns- és szkólatáborok, lelkigyakorlatok, kirándulások, üdülések kellemes közösségi együttlétet és az összetartozás örömét adják, ráadásul a különféle imaalkalmak gyarapítják hitbéli ismereteiket, de még az éneklések és gitáros tábortüzek is hozzájárulnak lelkiéletük elmélyüléséhez. Ugyanígy mintát nyújthatnak a mindennapokhoz azok a „nemzeti” táborok, ahol időutazásra hívnak aprókat és nagyobbakat a magyarság gyökereihez, a nemzeti önazonosság elültetésére, reménykeltő magvetésre. A különféle lovas- és vándortáborok, vízi túrák és egyéb sporttáborok a test edzésével teremtenek rendet a tudatban, a játék örömével nevelnek fegyelemre és csapatszellemre. A művészeti táborok az alkotás és az újraalkotás csodájával ajándékozzák meg a gyermekeket, nélkülözhetetlenek a teremtett világ megértéséhez és megbecsüléséhez.

A táborozás egyfajta önállóságra is nevel, és olyan egyszerű, a hétköznapokban sokszor kínkeservesen ellátott feladatok rutinszerűvé válását segítheti elő, mint a beágyazás, a ruhák összehajtogatása, vagy a zsebpénzre és a személyes tárgyakra való odafigyelés.

A táborkínálat bőséges, de akkor jó a döntés, ha a program a szülő és a gyermek közös választása. Jó ötletért érdemes a szomszédba menni, de lehet az alábbi internetes címeken is tájékozódni: www.plebania.net, www.taborozas.lap.hu, www.csaladinet.hu, www.utazas.startlap.hu.

Örvendetes, hogy egyre többen engedhetnek meg maguknak külföldi nyaralást. Bizony, könnyű elcsábulni az agyonreklámozott, ilyen-olyan egzotikummal kecsegtető külföldi nyaralások ígéretével, de vigyázat, az olcsóság legtöbbször gyenge minőséget takar. A „világlátás” mindazonáltal néha túlságosan fárasztóra sikerülhet: egyik múzeumból, katedrálisból, várból a másikba rohanva nem tudnak leülepedni a tudatban – nem tudnak mély nyomot karcolni a memóriába – a látottak-hallottak. Nem elhanyagolandó a tervezgetésnél az sem, hogy külföldön az olyan egyszerű dolog is, mint a gyermekek étkeztetése, nehézség forrásává válhat. Ráadásul Magyarország is bővelkedik történelmi, néprajzi, vallási emlékekben, csodálatos tavakban, folyókban, hegyekben, városokban és falvakban. Garantáltan feledhetetlen élményben lesz része a családnak Erdélyben, a „székely atyafiaknál”, és egykori társországunkban, a horvátoknál.

A vakációs programok tervezésénél azért ne essünk túlzásokba: a különórákkal, ilyen-olyan napközi foglalkozásokkal, nyelvórával, sporttal túlterhelt iskolai hétköznapok után jóleshet a látszólagos semmittevés is. Legalább a vakáció első heteiben. Fűben heverészve felhőket bámulni, madárcsicsergést hallgatva, szélsimogatásban ábrándozni nemcsak a test, a lélek felüdülése is! A felfedezni való, „tüskeváras”, vadregényes táj pedig – a maga buja növényzetével és érdekes állatvilágával – valódi tudással és varázslatos élményekkel gazdagítja a kielégíthetetlen gyermeki kíváncsiságot. A városi gyerek számára csodálatosan izgalmassá válhat a falusi vakáció is, hajnali kakaskukorékolással, tehénbőgéssel, tücsökciripeléssel, esti harangszóval, csillagos égbolttal, míg a vidéki gyerekek örömüket lelhetik a kétmilliós Budapest lüktető zsúfoltságában. Élmény ez is, az is, a céltudatosság, változatosság és mértékletesség viszont elengedhetetlen. A sokszor fásulttá váló hétköznapokból – nem egynyári – csodát teremthetünk egyszerű kempingezéssel, túrázással, horgászással is. A lényeg a jó elhatározásban, a szeretetteljes együttlétben és az odafigyelésben rejlik.

Természetesen illúzió azt gondolnunk a stresszes mindennapok után, hogy a jól megtervezett, részleteiben is kidolgozott, ígéretesebbnél ígéretesebb programokkal teletűzdelt családi nyaralás mentes lesz a feszültségektől. Az viszont rajtunk múlik, mekkora teret engedünk a bosszankodásnak, a haragnak, a civakodásnak, és mekkorát a megbocsátásnak, a szeretetnek, a vidámságnak…

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>