Július 26-án, Szent Anna ünnepén a nagymamákat köszöntjük
Minden percemet Istennek adom
Szerző: Katona Marianna
– Vallásos családban nőttem fel, első meghatározó hitélményeim mégis nagyszüleimhez kötődnek. Ők tanyán éltek, és ötéves lehettem, mikor először elvittek magukkal Doroszlóra, a Mária kegyhelyhez. Nagyon szép emlékeim fűződnek ehhez az úthoz és azokhoz a nagyszüleim tanyáján tartott kilencedekhez, melyeken gyermekfejjel én is részt vehettem mint legkedvesebb unokájuk. Velük és köztük szerettem meg az imát és a vallásos életet.
Fiatalasszonyként kicsit eltávolodtam a Jóistentől, mert a családi élet mindennapos gondjai jobban lekötötték időmet, figyelmemet. Aztán egy súlyos operáción estem keresztül, ami teljesen megváltoztatta az életemet. Habár háromszor kellett egymás után műtétre mennem, mégsem volt bennem félelem, mert arra gondoltam, hogy csak az történhet velem, amit a Jóisten megenged. Ő pedig megmutatta, hogy mi fontos valójában a számomra. Az ő irgalma, kegyelme és a belé vetett bizalmam. Ettől kezdve mind jobban felé fordultam.
A nehézségek azonban nem szűntek meg, ellenkezőleg. A házasságom válságba került, és hamarosan magamra maradtam két serdülő fiammal. Nagyon nehéz volt velük. Egyik alkalommal kitört belőlem: „Uram, én nem tudom őket egyedül fölnevelni, de te segíthetsz nekem! Rád bízom őket és magamat! Segíts!” Később jöttem rá, hogy ezzel az önátadással fordult meg az életem, amikor át tudtam adni Istennek mindent, a teljes irányítást, hogy ő mutassa meg nekem, hogyan neveljem gyermekeimet. Most, mikor felnőtt fiaimmal beszélgetek, és megemlítik, hogy mennyire törődtem velük, hogy mindig velük és mellettük voltam, akkor érzem igazán, milyen áldás volt az, hogy a Jóisten irányította rábízott életünket.
