Gondolatok Szent Benedekről és a bencés monostorokról
„Ki az az ember, aki életet óhajt és jó napokat kíván látni?”
Nursiai Szent Benedek élete mindig időszerű keresztény és humán modell. Az istenszolgálat iskolájának kiváló mesteréről, Európa fővédőszentjéről – akit július 11-én ünnepelünk – Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát gondolatait olvashatjuk.
„Ki az az ember, aki életet óhajt és jó napokat kíván látni? Ha ennek hallatára azt feleled, hogy én, akkor az Isten azt mondja neked: …fordulj el a rossztól és tedd a jót, keresd a békét és járj utána. Íme jóságában megmutatja nekünk az Úr az élet útját” – hangzik Nursiai Szent Benedek Regulájának (szerzetesszabályzatának) bevezetőjében (Prologus) a kulcsmondat.
Benedek, Isten embere – vir Dei, ahogy a Dialógusok II. könyve őt nevezi – egyike volt azoknak a bátor férfiaknak, akik a 6. század általános romlásában hívő keresztény módján gondolkodtak, és egy felülről jövő Ihletnek engedelmeskedtek. Nem intézményeket alapítottak, hanem önmaguk átalakulásával hatottak környezetükben sokszor anélkül, hogy azt szándékolták volna. Ezt a magatartásformát a bibliai szóhasználat „megtérésnek” mondja.
A szívében megújult ember képes mások felé fordulni. Vir Dei Benedictus – Isten embere Benedek – mondja róla a korai szerzetesi irodalom. Ma így mondanánk: Istennek elkötelezett, integrált, teljesen letisztult személyiség az atyaság vonásaival megáldva. Jó lehetett vele és környezetében élni.
Személyéről kevés történetit tudunk. Kr. u. a 6. században (480–547?) élt Itáliában, életének színterei: Nurcia, Róma, Subiaco és végül Montecassino. Regulája, az abból máig sugárzó evangéliumi bölcsesség többet mond róla, mint a történeti adatok. Gyakorlati életszabály, az evangéliumnak a montecassinói közösségre történt alkalmazása. Életszabály, egy kiteljesedett emberi életre segítő eszköz kíván lenni. Belénk ivódott ismereteink szerint a bencés életstílus két pillére az „ora et labora” dinamikus egyensúlyában fogalmazható meg. Ez is igaz, de ha magából a Regula szövegéből akarom ezt az életstílust megközelíteni, ismét a kulcsmondatot kell idéznem máshonnan vett idézetekkel kiegészítve: „Íme, az Úr megmutatja nekünk az élet útját…, hogy …szárnyaló szívvel és a szeretet kimondhatatlan édességével siessünk előre …a mennyei hazába” (Prologus, 73. fejezet).
Ha a Regulát Benedek oldaláról, személyesen értelmezzük, akkor az egyetlen vallomás, tanúságtétel Jézus Krisztus mellett, egyetlen mondat értelmezése: „Krisztus szeretetének semmit elébe ne tegyenek!” (72. fejezet)
Ezt a Krisztus szeretetét megvalló szerzetest, a nyugati szerzetesség atyját nyilvánította 1964. október 24-én Montecassino újjáépített templomának felszentelésén VI. Pál pápa Európa védőszentjének, patrónusának. Ez a megtisztelő cím Benedek keresztény bölcsességének, a Regula lelkiségének szól, és annak a következetes és építő munkának, amelyet Benedek fiai, a bencések Európában és szerte a világon végeztek.
Benedek élete mindig időszerű keresztény és humán modell. Az általa megélt és megvalósított lelkületből fakadó egyéni és közösségi élet alkalmas volt arra, hogy ezt az életet, annak örömét és békéjét, Krisztus emberszerető jóságát a kultúra eszközeivel, a kultúra hajszálgyökerein át sokaknak eljuttassa. Ez a mindig belülről, isteni mélységből fakadó erő volt képes arra, hogy másokat is vonzzon, átjárjon, kibontakozáshoz segítsen, hogy a „cultus divinus”-ból, az istentiszteletből „cultura humana”-t, emberi, európai kultúrát teremtsen.
A bencés monostorok az évszázadok során egy-egy történeti régió vagy nemzet életében úgy magasodtak ki, mint az ókori népek számára az Akropolisz vagy a tengerjáróknak Fárosz tornya. Koronként és régiókként több tucat ilyen bencés monostort tudunk felsorolni Montecassinón kezdve Canterburyt, Fuldát, Clunyt, Montserratot, Fleuryt, Melket, az újkorban Beuront, Selesmest, Niederalteicht, St. Ottilient, Chevetogne-t, és még másokat is említhetnénk. Ebbe a sorba illeszkednek a mi magyar monostoraink is: Pannonhalma, Bakonybél és Tihany, amelyek ugyanennek a lelkületnek hordozói magyar földön.
A fentebb leírtakból érthető, hogy az új szentatya, Joseph Ratzinger bíboros a Benedek nevet választotta péteri szolgálata kezdetén.
