Gondolatok Szent Benedekről és a bencés monostorokról
„Ki az az ember, aki életet óhajt és jó napokat kíván látni?”
Nursiai Szent Benedek élete mindig időszerű keresztény és humán modell. Az istenszolgálat iskolájának kiváló mesteréről, Európa fővédőszentjéről – akit július 11-én ünnepelünk – Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát gondolatait olvashatjuk.
„Ki az az ember, aki életet óhajt és jó napokat kíván látni? Ha ennek hallatára azt feleled, hogy én, akkor az Isten azt mondja neked: …fordulj el a rossztól és tedd a jót, keresd a békét és járj utána. Íme jóságában megmutatja nekünk az Úr az élet útját” – hangzik Nursiai Szent Benedek Regulájának (szerzetesszabályzatának) bevezetőjében (Prologus) a kulcsmondat.
Benedek, Isten embere – vir Dei, ahogy a Dialógusok II. könyve őt nevezi – egyike volt azoknak a bátor férfiaknak, akik a 6. század általános romlásában hívő keresztény módján gondolkodtak, és egy felülről jövő Ihletnek engedelmeskedtek. Nem intézményeket alapítottak, hanem önmaguk átalakulásával hatottak környezetükben sokszor anélkül, hogy azt szándékolták volna. Ezt a magatartásformát a bibliai szóhasználat „megtérésnek” mondja.
A szívében megújult ember képes mások felé fordulni. Vir Dei Benedictus – Isten embere Benedek – mondja róla a korai szerzetesi irodalom. Ma így mondanánk: Istennek elkötelezett, integrált, teljesen letisztult személyiség az atyaság vonásaival megáldva. Jó lehetett vele és környezetében élni.
