„Az Isten Országa hasonlít a tengerbe vetett hálóhoz, mely mindenfajta halat bekerít. Amikor megtelik, partra húzzák, nekiülnek, és a javát edényekbe válogatják, a hitványát pedig kiszórják” (Mt 13,47–48).
Az évközi 17. vasárnapból vett evangéliumi részletben Jézus ismét példabeszédekben szól tanítványaihoz. Az elmúlt vasárnapokon a magvetőről szóló példabeszédet hallottuk: „kiment a magvető vetni”, majd a búzáról és a konkolyról szóló példabeszéd és annak magyarázata következett. Az első esetben Szent Máté még nem pontosítja, hogy a magvető milyen magvakat vetett a földbe. Számára az elsődleges örömhír, hogy Jézus eljött közénk, és szavaival, tetteivel tanúságot tesz az Atyáról. Lelkünkre köti, hogy legyünk az Isten Igéjének befogadó, jó földje. A következő vasárnap, a búzáról és a konkolyról szóló példabeszédben nagyon is konkrét az evangélista: a gonoszság erői is működnek a világban, de a hívő ember feladata nem az ítélkezés, hanem, hogy a tőle elvárt termést meghozza. Ezt a képet folytatja az évközi 17. vasárnap evangéliumi részlete is. Jézus a halászat világából ragad ki egy jelenetet és magyarázza azt a tanítványoknak, akik maguk is halászemberek voltak. Ezt a jelenetet ábrázolja a templomi virágkompozíciónk: az Isten Országa hasonlít a tengerbe vetett hálóhoz, mely mindenfajta halat bekerít. Mi, megkereszteltek vagyunk azok a „mindenféle halak”, akiket az egyház igyekszik elvezetni és megőrizni az örök életre, de nem közömbös, hogy együttműködünk-e a kapott kegyelmekkel, és megérik-e bennünk az istengyermeki élet.
Gabonafélék, valamint az évszaknak megfelelő nemesített és vadvirágok.
Hosszúkás virágtál, keskeny befőttes üvegek, oázis.
Fontos a virágok kiválogatása: a gabonafélék mellé, különböző hosszúságú, formájú, vastagságú növényeket gyűjtsünk egybe. A mezei virágok törékeny szárúak és gyorsan elfonnyadnak, ezért fontos azokat mihamarabb vízzel teli befőttes üvegekbe állítani. A vízzel megtöltött keskeny üvegeket helyezzük azután a virágtálba, az üres helyeket pedig oázissal töltsük ki. A keményebb szárú gabonaféléket, a hosszú növényeket szúrjuk az oázisba, az apróbb, törékenyebb virágokat pedig a keskeny befőttes üvegekbe. Ügyeljünk arra, hogy a gabonafélék, valamint a sok különböző mezei virág színében és formájában harmonikus egységet alkosson.
Örüljünk minden nap, ma is:
hogy Isten kegyelme velünk,
hogy Isten gondviselése őriz,
hogy Isten szeretete övez,
hogy Isten az Édesatyánk,
hogy a Szentlélek bennünk lakik,
hogy Mária az édesanyánk,
hogy reményünk az örök haza,
hogy bűneink miatt nem kell kétségbe esnünk,
