Isten Országa: mint a tengerbe vetett háló
Szerző: Kovács Violetta
„Az Isten Országa hasonlít a tengerbe vetett hálóhoz, mely mindenfajta halat bekerít. Amikor megtelik, partra húzzák, nekiülnek, és a javát edényekbe válogatják, a hitványát pedig kiszórják” (Mt 13,47–48).
Az évközi 17. vasárnapból vett evangéliumi részletben Jézus ismét példabeszédekben szól tanítványaihoz. Az elmúlt vasárnapokon a magvetőről szóló példabeszédet hallottuk: „kiment a magvető vetni”, majd a búzáról és a konkolyról szóló példabeszéd és annak magyarázata következett. Az első esetben Szent Máté még nem pontosítja, hogy a magvető milyen magvakat vetett a földbe. Számára az elsődleges örömhír, hogy Jézus eljött közénk, és szavaival, tetteivel tanúságot tesz az Atyáról. Lelkünkre köti, hogy legyünk az Isten Igéjének befogadó, jó földje. A következő vasárnap, a búzáról és a konkolyról szóló példabeszédben nagyon is konkrét az evangélista: a gonoszság erői is működnek a világban, de a hívő ember feladata nem az ítélkezés, hanem, hogy a tőle elvárt termést meghozza. Ezt a képet folytatja az évközi 17. vasárnap evangéliumi részlete is. Jézus a halászat világából ragad ki egy jelenetet és magyarázza azt a tanítványoknak, akik maguk is halászemberek voltak. Ezt a jelenetet ábrázolja a templomi virágkompozíciónk: az Isten Országa hasonlít a tengerbe vetett hálóhoz, mely mindenfajta halat bekerít. Mi, megkereszteltek vagyunk azok a „mindenféle halak”, akiket az egyház igyekszik elvezetni és megőrizni az örök életre, de nem közömbös, hogy együttműködünk-e a kapott kegyelmekkel, és megérik-e bennünk az istengyermeki élet. 
