Február 22.: Péter apostol római székfoglalása
Te Péter, azaz kőszikla vagy…
Szerző: Bókay László
Krisztus szavát ki ne ismerné, amellyel Szent Péter apostolt az egész kereszténység fejévé tette: Te, Péter, azaz kőszikla vagy és én erre a kősziklára építem egyházamat. A székfoglalás február 22-i ünnep viszonylag újabb eredetű, azonban Szent Péter elsőségét már az őskeresztény egyházban is megünnepelték, hiszen Péternek különleges tekintélye volt már az apostolok között is. Jeruzsálem pusztulása, valamint az a tény, hogy Péter és Pál Rómában keresztény közösséget alapítottak, majd mindketten Rómában haltak vértanúhalált, a római közösségnek különös jelentőséget adott. Így már érthető, hogy bár nem tudjuk Szent Péter Rómába érkezésének pontos napját, az egyházi évben mégis egy külön napot kapott Péter székfoglalása, vagyis ottani működésének kezdete.
Pétert az első keresztényüldözésekkor feszítették keresztre. Halála után kettőszázötven évvel a róla elnevezett bazilikát emelték sírja fölé. A templom és az első pápa nevét viselő tér természetesen az ő emlékével van tele. Azt mindenki tudja, hogy a pápai oltár épp sírja fölött emelkedik. Azt azonban talán már kevesebben, hogy a bazilika apszisában, a falon található a világ legnehezebb, s talán legnagyobb ereklyetartója, melyben a hagyomány szerint Péter trónusa, széke, katedrája van elhelyezve. Ez az a szék, amelyet az ősi hagyomány szerint Péter használt, amikor Pudens római szenátor házában misézett.
A Róma oly sok csodálatos szobrát készítő Bernininek adatott meg, hogy az újjáépülő Szent Péter-bazilika apszisában ereklyetartóba helyezze Péter székét, a pápai trónt. A kompozíció középpontjában áll a katedra, a trónus. Azt körülöleli két hatalmas bronz angyal, fölöttük kisebb angyalkák lebegnek és tartják a pápai hármas koronát és a kulcsokat. Ezek fölött arany sugarak húzódnak, melyek találkoznak a bazilika szentélyének ablakával, amelyben a Szentlelket szimbolizáló galamb képe látható. A széket magába foglaló ereklyetartótól lefelé, oldalt négy egyházatya szobra található. Szent Ambrus és Szent Ágoston a nyugati, latin egyházat, míg Szent Atanáz és Aranyszájú Szent János a keleti, görög egyházat képviseli. Bernini a pápának írt egyik levelében kiemelte: vigyáz arra, hogy az egyházatyák szobrai jelezzék az egységet, a közvetlen kapcsolatot a pápai hatalom és méltóság jelképével, a katedrával, ám vigyáz arra is, hogy a trónus és a szobrok között semmilyen kapcsolat ne legyen, jelezvén, hogy a pápa hit és erkölcs dolgában egyedül is tévedhetetlen.
A kompozíció így is készült el. Hirdeti a pápai tévedhetetlenséget, az elsőségét, primátusát és egyedüliségét.
Újabban kinyitották a bronz ereklyetartót. Egy fából faragott trónszéket találtak benne, amelyről kiderült, hogy II. Károly császár ajándékozta VIII. János pápának. Abból az alkalomból adta őszentségének, hogy 875. december 25-én Károlyt császárrá koronázta. A faragott trónust elefántcsont faragások díszítették, melyek valószínűleg Nagy Konstantintól származnak, aki az addig üldözött egyházat szabaddá tette. Így tehát valószínű, hogy Péter nem, de számos utóda ült ebben a székben, s hirdette hit és erkölcs dolgában ex cathedra a tanítást.
Gyakran ezen a napon, február 22-én kreálja az új bíborosokat a pápa. Így történt ez boldogemlékű Mindszenty József esetében is. A kardinálisok kinevezése, kreálása is egyedül a mindenkori pápa joga. A kardinális szó latin eredetű – cardo – és sarokkövet jelent. Ez is utal arra, hogy a bíborosok a pápa legközvetlenebb segítői, támaszai. Aki Péter székében ül – Péter katedráján –, megszakítás nélkül folytatja a Krisztustól kapott küldetést, feladatot.
