Harmati Margit SSpS nővér életútja
„Nem tudtam tovább ellenállni a hivatásnak…”
Szerző: Lányi Béla SVD
A verbiták női ágának tagjai közül a lapunk novemberi számában bemutatott Ilona nővér mellett Margit nővér az, akire a magyar verbiták apostolkodásukban mindig számíthatnak. Az apró termetű nővérről nehéz elképzelni, hogy a missziós munkával járó fizikai megerőltetést bírná. Pedig Margit nővér valamennyi missziós táborunkban részt vett, 84 éves kora ellenére mindenhová együtt szaladt a gyermekekkel, fiatalokkal. Meghallgatta gondjaikat, örömeiket. „Örökmozgó nővér”, így emlegette mindenki, mert állandóan valahová szaladt, valamit intézett. Mivel Ausztriában lakik, neki már a tábor megközelítése is hosszabb vonatozásba került. De ma is töretlen energiával megy oda, ahol szükség van rá. Ilyen lehetett a fiatal Harmati Esztike is, mielőtt a Margit nővér nevet kapta.
„Felvidéki születésű vagyok – emlékszik vissza gyermekkorára a mindig mosolygós missziós nővér –, két hónappal a trianoni békekötés után jöttem a világra (tehát már szlovák állampolgárként), szüleink azonban öntudatos, magyar nevelésben részesítettek minket. Ezért kénytelenek voltunk elhagyni szülőföldünket. Karácsony másnapján leszedtük a fát, holminkat összecsomagoltuk és átjöttünk Cinkotára. Tizenöt éves koromban aztán Budatéténybe költöztünk. A verbita missziósok kápolnájába kezdtünk járni. Az atyák nagy hatással voltak rám.”
Esztike később beiratkozott a kétéves hitoktatóképzőbe, a Váci utcai angolkisasszonyokhoz. Emellett egy hathónapos kereskedelmi tanfolyamra is járt. Mindezt munka mellett, mert szegények voltak! Már tizenhat évesen a Papírgyár csomagoló osztályán dolgozott. A délelőtti kemény munka után a pesti belvárosba utazott tanulni.
„De bennem mindig élt a szerzetesi hivatás – emlékezik vissza Margit nővér. – 1943-ban beléptem a Jézus Szíve Népleányokhoz. Ehhez legalább nem kellett elmenni otthonról, az oroszok bejövetele alatt még a noviciátust is otthon lakóként végeztem. De kötöttebb szerzetesi közösségbe vágytam. Elkezdtem a város szélén magam köré gyűjteni az utcagyerekeket. Aztán az egyik verbita atya felhívta a figyelmemet a missziós nővérekre! Nagyon türelmetlen voltam, szüleim heves tiltakozása ellenére vonatra ültem, lementem Kőszegre, a nővérekhez. Átadtam irataimat és vártam, de nem jött válasz. Megint Kőszegre utaztam. A nővér kedvesen elmondta, hogy a jelöltek felvételét a Tartományi Tanács dönti el, mégpedig Bécsben. Arra gondoltam, hogy átmegyek Bécsbe, megkérdezem, hogyan áll az ügyem a missziós nővéreknél! Már 1945 volt, a háború befejeződött, a határt lezárták, útlevelem nem volt. Mit tegyek? Vettem sok cigarettát, megtömtem vele a zsebem. Mikor aztán a határnál lévő orosz katona megkérdezte, hogy hová megyek, azt mondtam, Bécsbe. Csak mosolygott, nem hitte el, hiszen gyalog voltam. Odaadtam neki a cigaretta egy részét, erre továbbengedett. Átjutottam a határon, onnan jó emberek felvittek Bécsbe. Nagy nehezen megtaláltam a missziós nővérek Alxingergasse-i házát. Mikor elmondtam, hogy ki vagyok, a tartományfőnöknő elé vezettek, aki nagy örömmel várt. Csak a posta hanyagsága miatt nem érkezett meg Kőszegre a hír, hogy felvettek! A tartományfőnöknő írásban igazolta, hogy hivatalos ügyben jöttem Bécsbe, így a visszaútnál már nem volt szükség a másik adag cigarettára.”
Harmati Eszter 1946-ban ment ki Ausztriába, ahol a Margit nővér nevet kapta. Szándékosan adtak neki olyan nevet, amely ugyanaz magyarul és németül, mert hittek benne, hogy a rend keretében egyszer majd visszajön Magyarországra! Ehelyett Amerikába került továbbképzésre. „A háború sújtotta Európából jövet megcsodáltam Chicago hatalmas felhőkarcolóit, de a konyhai mosogatógépeket is…” – gondol vissza a nővér. Amikor visszatért Ausztriába, óvodai nevelő lett, majd jó gyakorlati érzéke miatt a Gondnokságra osztották be, ahol a nővérek iskoláinak, kórházainak pénzügyeit kezelte: „Nincs szebb a világon, mint mikor egyezik a könyvelés, mert az az igazság, az igazság pedig Istentől van…”
Margit nővér 2002-es nyugalomba vonulása óta még többet segít a magyarországi missziós képzésben. Régi hobbiját sem adta fel: ma is foglalkozik gyógynövényekkel, hatásos gyógylikőröket is készít. Hivatását, életútját így foglalja össze: „Ha a benső lámpa ég, fényesebb lesz az egész világ” (Mahatma Gandhi).
