Február 6.: könyörgőnap az éhezőkért
Megtört kenyér
Szerző: Szungyi László
A jóérzésű emberek gyakran gondolnak éhező embertársaikra, főként, amikor étkezés után elégedetten megtörlik szájukat és azon töprengenek, hogy a felmaradt sok jó falattal mit is kezdjenek. Eszükbe jut a világ sok millió éhezője, de sajnos a távolba nehéz eljuttatni az elfogyasztásra váró falatokat. Ezért jut belőle bőven a kutyáknak, macskáknak. Földgolyónk azon részén élünk – hála Istennek –, ahol nem éhezünk. Helytelen táplálkozási szokásaink következtében viszont minden második magyar ember túlsúlyos, s ezáltal hajlamossá válik különböző betegségekre. Emellett azonban mind többeknek gondot jelent a mindennapi betevő falat előteremtése.
Megesik a szívünk a világ éhezőin, de elképesztően sok kenyeret dobunk a szemétbe. A kenyér megbecsülése a gyermekek nevelésében sem kap kellő hangsúlyt. Már csak az idősek elbeszéléseiben hallhatunk arról, hogy egykor családjainkban, ha az asztalról véletlenül leesett a kenyérdarab, felvették azt, és tisztelettel megcsókolták.
Az éhezőkért könyörgünk február 6-án, ami az Eucharisztia Évében különös hangsúlyt kap. Egy másik esemény a közelmúltból: a dél-kelet ázsiai pusztító földrengés és szökőár is erőteljesen felrázta a világ lelkiismeretét. A soha nem látott természeti katasztrófa soha nem tapasztalt emberi összefogást eredményezett. Az óriási pusztítás képei pillanatok alatt bejárták a világot, s a gondtalan élvezethajhászásában megfeneklett, másokat figyelmen kívül hagyó emberek tömegeiben is hatalmas lelki megrázkódtatást eredményeztek.
