Az egyház és a civilek összefogása Kecskeméten
Kipróbált barátság, bizalom és összefogás
Szerző: Tóth Tímea
A rendszerváltozás után nem csak az egyház tagjai, vezetői léptek ki a templomfalak közül, ahová korábban beszoríttattak, de a civil társadalom is „bekopogtatott”, bebocsátást kért a katolikus intézményekbe, a templomokba. Így történt ez Bács-Kiskun megyében is, ahol időközben a megye határa azonos lett a Kalocsa-Kecskemét Főegyházmegye határával.
Közismert, hogy minden fejlett demokráciában a főbb fundamentumot egyfajta hármas alappillér, vagyis az állam, az önkormányzatiság és a civil szféra egysége teremti meg. Hazánkban ez az egység a rendszerváltozás utáni években – a politika túlsúlya és az állam dominanciája miatt – igazából nem fejlődhetett ki. Azóta viszont konszolidálódott az élet. Ennek itt, az alföldön is számos jelét látjuk. Ma már az egyházhoz hű, a vallásos értékeket tisztelő polgárok közösségei nem csak azok védelmében és ápolásában számítanak partnernek, de ott bábáskodnak az új értékek születésénél is.
Ilyen kezdeményezés a kecskeméti Porta Közhasznú Egyesület. A civil kör elnöke Bárkányi Ernő, a kecskeméti Barátok templomának igazgatója, a tagságot pedig többségében a helyi katolikus iskolákban végzett, a társadalom különböző pozícióiban is teljesítő, megbecsült emberek alkotják.
Hosszan sorolhatnánk, hogy ez a kapcsolat – amely elsősorban a kölcsönös bizalmon alapul – milyen eredményeket ért el. Templomok újultak meg, így például a Czollner téri Szent Erzsébet-templom és a város főterén álló Barátok temploma, felépült Kisizsákon a Szent Kereszt-templom. Rekonstruáltak számos tönkrement keresztet, nemrégiben a civil szervezet közreműködésével hozzáláttak a pécsi egyházmegyében, Dunaföldváron a 18. századi kálvária rendbehozatalához. A Porta Egyesület szervezőmunkája nyomán új óra került a kecskeméti Nagytemplom és a Szent Miklós-templom tornyába… Mindent egybevetve túlzás nélkül elmondható, hogy a rendelkezésre álló hely nem lenne elég ahhoz, hogy felsoroljuk, mi mindenre gyűjtöttek már eddig is pénzt, szerveztek társadalmi munkát az egyesület aktivistái és pártolói. Fő vállalásaik között feltétlenül meg kell még említeni Kecskeméten, a Műkert városban építendő Szent Ferenc kápolnát, amely – ha Isten is úgy akarja – 2005-ben tető alá kerülhet.
A Porta Egyesület munkájáról a helyi egyházi méltóságok is elismerően nyilatkoznak.
Szabó István, a Piarista Gimnázium igazgatója: „Örülök annak, hogy egyházi kezdeményezéseket is fölkarol a Porta Egyesület. A leromlott állapotú keresztek felújításával, templomépületek rendbehozatalával és építésével jövőbe mutató tevékenységet végez. Iskolánk előtt például egy szép napórát építettek, amit intézményünk egyik volt diákjának szenteltek.”
Farkas László érseki helynök, kecskeméti plébános: „Örömmel kötöttünk szerződést a Porta Egyesülettel a Nagytemplom felújításával kapcsolatban, mert tudtuk, hogy jó kezekbe kerül az ügy. E civil csoport számos alkalommal tett már tanúbizonyságot elkötelezettségéről az egyház, a hit, az emberség mellett.”
Dr. Bábel Balázs, a Kalocsa-Kecskemét Főegyházmegye érseke: „A kecskeméti Porta Egyesület aktivistái példát mutatnak arra, hogy miként gondolkodhat és cselekedhet együtt eredményesen a társadalom nemes ügyek érdekében. Tevékenységük a jövőbe mutat.”
Mint azt a Porta Egyesület legújabb kezdeményezése is bizonyítja, a kipróbált barátság, a bizalom, az összefogás az egyház és a civilek között határtalan eredményeket hozhat. Míg a reformátusok Kecskeméten már öt nyugdíjasházat építettek az elmúlt időszakban, addig a katolikusok még egyet sem. Ezt a hiányt igyekszik most pótolni a civil kurázsi. Kedvezményes áron megvásárolhatta a Porta Egyesület az egyik – mindeddig nem funkcionáló – egyházi ingatlant annak fejében, hogy ott nonprofit alapon építse fel a nyugdíjasok számára az első kecskeméti katolikus szellemben (bár nem az egyház keretein belül) működő nyugdíjasházat és gondozási otthont. A tervek már elkészültek, a Szent Annáról elnevezett épület 2006-ban feltehetően már állni és működni fog Kecskeméten, a Katona József utca 4. szám alatt.
A fentiek alapján talán mások is úgy érzik, hogy a kecskeméti példa biztatás: mennyire változatos színterei lehetnek egyház és civilek összefogásának, akár a szűken vett egyházi kereteken túl is. Ha e kipróbált, megbízható kapcsolat a kölcsönös tiszteleten és elismerésen alapul, akkor bizonyos, hogy az eredmények sem maradnak el.
Az Evangélium fényével megvilágítva
Egy-egy országban az ott élő keresztény közösségek kötelessége az, hogy országuk helyzetét a valóságnak megfelelően elemezzék, az Evangélium fényénél megvilágítsák; hogy az egyház társadalmi tanításából merítve határozzák meg az elemzés elveit, a helyzet értékelésének szempontjait és a cselekvés irányait. Erre a feladatra VI. Pál pápa hívta fel a figyelmet Octogesima adveniens című enciklikájában, kiemelve a helyi egyház felelősségét a konkrét, helyi problémák megoldásában. A helyi „keresztény közösségek feladata, hogy a Szentlélek segítségével, a felelősséget viselő püspökökkel egységben, mind a többi keresztény testvérükkel, mind az összes jóakaratú emberrel párbeszédet folytatva eldöntsék, milyen utat kell választani, milyen feladatokat kell vállalniuk azoknak a társadalmi, politikai és gazdasági változásoknak az elindításához, amelyek szükségesnek látszanak, és gyakran nem tűrnek halasztást”.
Részlet a MKPK Igazságosabb és testvériesebb világot! című körleveléből, 7./d bekezdés
