Cikkek listázása

Hogy egymásra találjunk az egyházban

Szerző: Posgay András százados

Sokaknak talán új csengésű a Katolikus Tábori Püspökség elnevezés, hiszen a „civil” plébániák és keresztény közösségek nem igazán találkozhattak velünk annak ellenére, hogy valójában bennük élünk. Jómagam is gyakorló hívő vagyok, és sokan meglepődnek, amikor uniformisban látnak. Szeretném tehát röviden bemutatni, mit is teszünk azért, hogy katonáink és civil testvéreink ismét egymásra találjanak az egyházban, és akiket bármi másfelé vitt, segítsünk nekik megtalálni az üdvösséghez vezető utat. 

A szolgálat tíz éve történt újjászervezése óta arra a következtetésre jutott, hogy katonáinknál nem a hittanórák tartása és a szentmise bemutatása a legfontosabb feladat, hanem az evangelizáció. Ehhez nélkülözhetetlen a tábori lelkész jelenléte mindig és mindenhol, hogy a rászoruló katonának bármikor segíteni tudjon, vagy egyszerűen csak legyen lehetőség az őszinte, tabumentes beszélgetésre, melynek alapja a kölcsönös bizalom, ami csak akkor alakulhat ki, ha a lelkész a katonák közt él. Ezt szolgálják és segítik szervezett rendezvényeink.

Évek óta hagyományosan megrendezésre kerül a búcsúszentlászlói zarándoklat Fogolykiváltó Boldogasszony ünnepnapján. A zarándoklaton a katonák családjaikkal vesznek részt, amit nem kis érdeklődés övez, hiszen évről évre egyre több busszal érkeznek. Tervezzük, hogy a zarándoklatot megnyitjuk közép-európai szomszédaink előtt is, mivel kifejezetten jó kapcsolatban vagyunk a horvát, osztrák, szlovák és cseh tábori lelkészi szolgálatokkal.

2004-ben sikerült megszerveznünk a katonák gyermekeinek nyári táborát Zalaváron. A 11–14 éves gyerekek sok egyéb mellett megismerhették a Kis-Balatont, éjszakai túrán vettek részt és természetesen játékban sem volt hiány. A háromszoros túljelentkezés arra ösztönöz minket, hogy idén két turnust (120 gyermeket) vigyünk nyaralni.

Talán a legfontosabb a lourdes-i zarándoklat, mivel ez a legrégebbi, rendszeresen megrendezett egyházi-katonai esemény. A Nemzetközi Katonai Zarándoklatot 1958 óta rendezik meg minden évben. Először egy francia és egy német tábori lelkész vitte katonáit Lourdes-ba, hogy a Szűzanya közbenjárását kérve kiesdjék Istentől az emberiség megbékélését. Azóta a zarándoklat világméretűvé nőtte ki magát, hiszen tavaly például harminchárom ország mintegy tizennégyezer katonája imádkozhatott együtt a békéért. Magyar katonák hivatalosan 1996-tól vesznek részt a lourdes-i zarándoklaton. Van, aki csak azért jön ki, mert külföldre mehet, világot láthat, van, aki azért, mert hitében megingott és szeretné a már meglévő alapjait megerősíteni, és persze olyan is van, aki mély meggyőződésből jön imádkozni. Nem állítom, hogy a nem hívők megtérnek, a kételkedők megvilágosodnak, ellenben a lourdes-i szellemiség, bajtársiasság és a katonák ilyetén közössége mindenkiben kitörölhetetlen nyomot hagy. Nem tudom, hogy szavakkal ki lehet-e egyáltalán fejezni, amit Lourdes-ban élhetünk át. Az azonban elmondható, hogy sokszor a fizikai tűréshatárukig hajtott katonáink lélekben megerősödve, felfrissülve térnek vissza családjaikhoz.

Bízom abban, hogy ezzel a rövid ismertetővel sikerül közelebb hoznom az olvasóhoz a Katolikus Tábori Püspökség intézményét, tudva, hogy ez vajmi kevés ahhoz, hogy némelyeknek a hívő katonával szembeni fenntartásait és kételyeit eloszlassam, de talán egyszer elérjük, civil testvéreink befogadnak minket, vagy – ha a Jóisten is úgy akarja – mi láthassuk vendégül majd őket a sajnálatos módon még nem létező helyőrségi templomainkban, abban a reményben, hogy egymást jobban megismerhetjük. Ezért, kérem, olykor-olykor gondoljanak ránk imáikban.

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>