Cikkek listázása

Hit a zenében, zene a küldetésben

Szerző: Körössy László

Gável Testvérek néven ismerhettük meg egy évvel ezelőtt a Testvérek együttesből kinőtt formációt, amelynek egyik frontembere és irányítója Gável András, akit a közel nyolc éve tartó egyházi könnyűzenei szolgálatának legutóbbi évéről kérdeztük. 

– Az átalakulás viharainak lecsendesülésével, egy év távlatából hogyan értékeli a kialakult helyzetet?

– Az átalakulás nehézségeiről, a sebekről nem ejtenék szót. Tény, hogy az ember sok mindent másképpen értékel higgadtan, megfelelő távolságból. Beláttam én is, mi volt eltúlzott lépés, melyik esetben választhattam volna más módot a nehézségek kezelésére. Felesleges sértődések, megbántások, a túlzott önérzetesség mind-mind gátjai voltak a testvéri párbeszédnek, amelyet a nyilvánosság csak felnagyított. Az egy évvel ezelőtti felbomlás miértjével továbbra is egyetértek, a mikéntjét viszont bizonyos pontokon bírálom, sajnálom. A valódi probléma, amely a felbomláshoz vezetett, ma egyszerű és világos, mindazonáltal gyógyítható is. Sok imára és kölcsönös közeledésre van szükség. Párbeszéd nélkül az út csak elszigetelődéshez, klikkekhez, versengéshez vezet. Hiszem, hogy az elődeinktől kapott örökség méltó kezelői lehetünk, képviselve a „műfaj” által hirdetett értékeket a hétköznapokban is, alázat gyakorlásával, szakmai és bárminemű féltékenységünk leküzdésével.

– Elődöket és örökséget említett. Kit tekint elődjének, akire felnéz, és aki „örökséget” bízott önre?

– Nem titok, és talán nem is nehéz kitalálni, kire gondolok. Arra az emberre, aki mellett kikristályosodott bennem, hogy erre a szolgálatra hívott meg a Jóisten. Ő volt az, akinek dalain keresztül elemi erővel sütött át Istenbe vetett hite, és aki mindmáig hűséges a kapott hivatásához. Sillye Jenőről beszélek, aki sok-sok ember szívét irányította Jézus Krisztus felé zenés tanúságtétele által. Élete és szolgálata példaértékű számomra minden jelenlegi nehézség és egymástól való eltávolodásunk ellenére is. Sokat imádkozom kapcsolatunk rendeződéséért, hiszem, hogy ő is hasonlóképpen cselekszik.

– Az elmúlt év történései alapján többen azt gondolhatják, a karizmatikus mozgalom és az „Ez az a nap” rendezvények berkein belül mozogva, hogy új zenekarukkal nyitni próbálnak a lelkiségi mozgalmak irányába, jóllehet eddig nem volt tapasztalható efféle elmozdulás önöknél. Tekinthető ez a „lelkiségi függetlenség” feladásának?

– Arra voltam mindig büszke, hogy nyitottak vagyunk minden irányba, képviselve egyházunk és hitünk értékeit. Nagy szívvel látogatunk el minden olyan közösségbe, ahova szeretettel hívnak bennünket. Sosem tagadtam, sőt tanúságot tettem katolikus hitem értékeiről más, a katolikus egyházhoz jelenleg nem tartozó keresztény vagy kereső közösségekben. Az elmúlt évben többször kértek fel minket az előbb említett közösségek, valamint részt vettünk az „Ez az a nap” felekezetközi rendezvénysorozatán is. Úgy gondolom, egyszerű katolikusságom nem függetlenséget jelent, hanem egyetemességet, ezért továbbra is nyitott maradok, párbeszédet ápolva más felekezetek, illetve egyházunk lelkiségi mozgalmainak zenei képviselőivel. Azoknak énekelünk, akik meg akarják azt hallani, legyenek házon belül vagy kívül, megőrizve és büszkén vállalva katolikus gyökereinket.

– Van-e programja, üzenete a zenekarnak erre az évre?

– A tavalyi év mottója – Bízom Benned – továbbra is visszhangzik a szívünkben. A 2005-ös esztendőre viszont egyetlen szót választottunk: Végtelen. Szeretnénk titokzatos módon elmélyíteni Istenbe vetett bizalmunkat, belekapcsolódva és érzékenyen válaszolva II. János Pál pápa kezdeményezésére, aki ezt az évet az oltár szentségének, az eucharisztiának szenteli. Ebben az időszakban szeretnénk mélyen elmerülni irgalmas Atyánk végtelen szeretetében, amelynek jele az értünk megtört, élő kenyér. Szeretnénk szívből hálát adni Jézusnak e csodálatos, egyedülálló ajándékáért. Hisszük, hogy az oltáron az ő keresztáldozata aktualizálódik, hogy ő üzen nekünk az Írás szavain keresztül, és önmagával vendégel meg a lakomán, az asztalkörüli közösségben. Hisszük, hogy az eucharisztiában valóban ő van jelen, ő néz ránk.

– Milyen eseményekre, koncertekre számíthatunk tehát az említett mottó választásával kapcsolatban?

– Talán már sokakhoz eljutott meghívónk a húsvéti koncertünkről, amelyet április másodikán tartunk a Petőfi Csarnokban. Nem véletlenül választottuk a húsvét utáni első szombatot, mert a katolikus egyházban ekkor ünnepeljük az isteni irgalmasság ünnepének vigíliáját. Annak az Irgalomnak az ünnepe ez, aki a kereszten feláldozva önmagát örök életet szerzett nekünk. Van mit ünnepelnünk, és van miért hálát adnunk. Erre hívunk és várunk mindenkit szeretettel. Nagymaroson hitünk szent titkáról elmélkedünk és énekelünk majd, pünkösd előestéjén és éjszaka pedig együtt hívjuk majd a Szentlelket sok-sok fiatallal Máriabesnyőn. Azt hiszem, eseményekben és lelki-zenei élményekben gazdag évnek nézünk elébe.

– A Família mostani számának hátoldalán megtalálható a koncert plakátja, amelyről a program adatain és a belépők megvásárlásán túl egy kellemes, egyben lenyűgöző ajándékról értesülhetünk. Ejtene erről néhány szót?

– A tavalyi év egyik számunkra is nagy eseménye volt a szeptemberi koncertünk a Papp László Sportarénában, amelyről felvétel készült. Az utólagos stúdiómunkálatok nemsokára befejeződnek, és hamarosan a kész felvétel sokszorosítására is sor kerül. Hálát adok a Jóistennek azért, hogy lemezre vehettük ezt a koncertet, amelyről a legkedvesebb pozitív kritika így hangzott: „valóban Jézus volt jelen”! Maga a koncert is az eucharisztia titkáról kívánt szólni, ezért úgy határoztunk, hogy meglepjük ezzel a lemezzel azokat, akik ellátogatnak áprilisi koncertünkre, ahol együtt ünnepeljük az Oltáriszentségben jelenlevő Jézus Krisztust. Azt hiszem, szép ajándék lesz…

– Kétségtelenül. Végezetül engedje meg, hogy valami személyesebbet kérdezzek: a 2005-ös esztendőre mit kér Istentől? Van-e olyan vágya, amit velünk is szívesen megosztana?

– A kérdés valóban személyes, de megpróbálok nem szégyenlősen válaszolni. Elsősorban azt kérem Istentől, hogy ne tegyek semmi olyat, ami által nem tud a kegyelme működni bennem. Nem arra kérem őt, hogy „tolja a szekeremet”, hanem hogy mutassa meg, hogyan tolhatnám minden erőmmel én az övét! Szeretném továbbá, hogy együttesünk minden barátsága és szeretetszála megerősödjön, hogy így elláthassuk kapott küldetésünket, egyben hálát adok értük: minden zenészem hangjáért, tehetségéért és áldozatáért. Hálát adok azért az emberért is, aki legközelebbi társam és segítőm: sok erőt és kitartást kérek Istentől számára magam miatt is… Végül békét és igazságosságot kérek Istentől mind a nagyvilág számára, mind az egyház és az egyéb felekezetek közti párbeszédben, valamint szűkebb környezetünkben, a keresztény könnyűzene új és régi képviselői között, közösségeinkben és családjainkban. Hitünk nem magánügy, és nem szorítható be pusztán a templomok falai közé: küldetésünk van, ne hanyagoljuk el!

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>