Sorsok, emberek
A siker titka: hit, becsület, munka
Szerző: J. Kovács Andrea
Három gyermekes családapa, vállalkozó, önkormányzati képviselő, valamint az egyházközségi képviselőtestület tagja. Amibe Tóth Péter belefog, arannyá válik a keze között. Így lett először a nagyszülők szobájából és spejzéből sikeres pékség, majd évekkel később egy üresen álló, málladozó épület romjaiból a Széchenyi Terv segítségével virágzó szálloda. A Szigetköz szívében, Lipóton található Hotel Orchidea tulajdonosával családról, becsületről és munkáról beszélgettünk.
– Mi a legfontosabb az életében? – kérdezem Tóth Pétertől.
– Nagyon könnyű erre válaszolni. Legfontosabb a család, amit talán az is bizonyít, hogy nem véletlenül van három egészséges fiúgyermekünk, köszönet érte a Jóistennek. Feleségem, Teodóra neve is azt jelenti, hogy Isten ajándéka, én úgy gondolom, hogy ez duplán igaz.
– Ön hívő katolikus ember, ennek szellemében neveli a gyermekeit is. Vállalkozóként, üzletemberként mit jelent a kereszténysége?
– Nagyon sokat számít. Szüleim munkás emberek voltak, földekkel, állatokkal foglalkoztak, arra tanítottak, hogy a becsület a legfontosabb a világon, s hogyha valakinek tiszta a lelke, akkor nyugodtan tud dolgozni, nyugodtan tud aludni, nyugodtan tud gondolkodni. Mindhárom gyermekem a piarista iskolába jár, illetve a legnagyobbik oda járt. Én is tanulok tőlük, hiszen jó viszonyban vagyok a fiaim tanáraival, az atyákkal, s ha bemegyek az iskolába szülői értekezletekre, a velük való beszélgetésből én is mindig merítek, ami talán a munkámban is érződik.
– Hogyan kezdett vállalkozni?
– Az eredeti szakmám húsbolti eladó. 1988-ban kezdődött, amikor három húsboltot üzemeltettem egyszerre. Ezután egy élelmiszerboltot indítottunk már családi vállalkozásként. Utána egy látványpékséget szerettem volna nyitni, de végül egy kisebb pékséget építettünk 1992-ben. Ez a vállalkozás úgy indult, hogy az öreg szülők szobája volt a pékség, a spejz a lisztraktár. A legnagyobb szerencsénk az volt, hogy jókor kezdtünk, nem kellett megküzdenünk a multikkal. Egy dolgunk és egy lehetőségünk volt – dolgozni. Aztán fagyizóval bővült a vállalkozások sora, majd ezt a sort folytatta az Orchidea Hotel. 1988-ban épült eredetileg iskolának, óvodának egy 500 négyzetméter alapterületű épület. Hét-nyolc évig ott állt üresen elkerítve, benőtte a gyom. Nem volt rá vevő, pedig folyamatosan hirdették. Közben elindult a privatizáció a faluban, s akkor az a gondolat támadt bennem, hogy ha a Jóisten is úgy akarja…
– Mekkora beruházás volt ez?
– Hat-hétszáz millió forintos. Az önrészt, a saját erőt az eddigi vállalkozásainkból tudtuk befektetni, és két pályázatot nyertünk hozzá a Széchenyi Terv részeként. A fennmaradó részt pedig hitelből fedeztük, s az eddig eltelt egy év azt mutatja, hogy jó úton járunk, és már a további fejlesztéseken gondolkodunk.
– Arra kérem, mutassa be néhány szóval a szállodát…
– Harmincnégy szobával, nyolcvannyolc ággyal rendelkezünk, az éttermünk kétszázötven-háromszáz fő befogadására alkalmas. Van egy ötven fős bárunk és egy kis boros pincénk, mely újból ötven embernek ad lehetőséget egy másfajta beszélgetésre. De a mi vállalkozásunkban a külső és belső termálvizes medencéink az igazán meghatározóak. A két bolttal, a pékséggel és a szállodával száztíz embernek adok munkát ebben a kis régióban.
– Ahogy jöttem végig Lipóton, nekem úgy tűnt, hogy ez egy virágzó település. Ön is így látja? – kérdezem Tóth Pétert, most mint önkormányzati képviselőt.
– Nagyon sok tennivaló van még, de úgy is fogalmazhatnék, ahogyan nagyapám favágáskor mondta: „Először akkorát üss, amekkorát bírsz, aztán meg mindig egy kicsit nagyobbat”. Látható a különbség a régió más településeihez mérten is. Bármikor megyünk végig a falun, nézelődő turistát mindig lehet látni. Ez pedig nemcsak azt jelenti, hogy egyre többen viszik szét jó hírünket a világban, hanem azt is, hogy aznap a turista szállásadója befizette a vendégéjszaka után járó idegenforgalmi adót. S ez nem csekélység, mert az adó a faluban marad. Az elmúlt időszak idegenforgalmi fejlesztéseinek köszönhetően nálunk a gazdálkodás már nem a lyukak befoltozását, hanem a jövőnk okos megtervezését és alakítását jelenti. Még mindenkinek akad tennivalója, ha egyéb nem, hát annyi, hogy környezetét rendben tartja. Egyházközségi képviselőként örömmel mondhatom, hogy idén befejeződtek templomunk felújítási munkálatai, vagyis minden lehetőség adott a hit gyakorlására.
