Cikkek listázása

Február 2.: a megszentelt élet ünnepe

A mi Istenünk emésztő tűz, életünk hirdesse őt!

Szerző: Berkecz Franciska SSS

Urunk bemutatásának ünnepén Simeonnal és Annával együtt szemléljük Jézust, aki gyermekként érkezik a templomba, szívünk templomába. Ebben a templomban akar velünk találkozni, arra hív, hogy „őáltala, ővele és őbenne” mi is felajánljuk életünket az Atyának a világ életéért.

Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét közösségünkben, a Szociális Testvérek Társaságában évtizedek óta izgalommal és reménnyel teli várakozás előzte meg. Ezen a napon szentelte meg a pap szentmise keretében azoknak a fiataloknak a gyertyáját, akik pünkösdkor első fogadalmat tettek a közösségben. Az Úr bemutatásának ünnepe felidézi bennem saját hivatásom történetét.

Életutam egyik legfontosabb mozzanata volt az a rövid imádság, amelyet évekkel ezelőtt a szegedi Rókus-templomban mondtam Jézusnak: „Uram, hiszem, hogy te vagy az Úr, hiszem, hogy képes vagy arra, hogy újjáteremts engem. Kérlek, alakíts át, és ismertesd meg velem a te szeretetedet.” E rövid ima után hittel és reménnyel a szívemben vártam az „újjászületés” jeleit. Magam is megdöbbentem azon, amit akkor a kollégiumba menet tapasztaltam: „új szív” dobogott a bensőmben, Jézusban új ember lettem. Boldogság töltött el és a teljesség valamiféle új érzése: Végtelenül és feltétel nélkül szeret az Isten! Engem szeret az Isten! Én is szeretni tudom őt teljes szívemből és teljes lelkemből. Ettől kezdve meg voltam arról győződve, hogy egyedül Isten tudja betölteni életemet és minden vágyakozásomat.

Néhány évvel később részt vettem egy lelkigyakorlaton, ahol felismertem, Isten arra hív, hogy teljesen neki szenteljem magam „sokakért” – egy világban élő szerzetesközösségben, amelynek tagjai különösen tisztelik a Szentlélek Úristent. Gyóntatóm hamarosan megismertetett a Szociális Testvérek Társaságával, amely akkor még illegalitásban működött. Így rátaláltam arra a helyre, amelyet Isten öröktől fogva nekem készített, hogy ott őt jobban megismerjem és szeressem, és személyiségem átalakuljon a Lélek tüzében. Ezekben az években gyakran imádkoztam közösségünk egyik éves jelmondatát: „A mi Istenünk emésztő tűz, életünk hirdesse őt!”

1986. május 1-jén tettem első fogadalmat, még szigorú titoktartás közepette. A fogadalmi szentmise egyik felelős testvérünk lakásán volt. Első fogadalmi mottóul egy Szent Pál-idézetet választottam: „Mindenkinek mindene lettem, hogy sokakat megnyerjek.” Ezt a küldetést próbáltam megélni abban az időben magyar-orosz szakos tanárként egy olyan iskolában, ahova sok nehéz sorsú gyermek járt. A jelenlét apostolsága megerősítette bennem az Istennek szenteltség transzcendens, e világon túlmutató értékét.

A politikai változások – Magyarország felszabadult a Szovjetunió elnyomása alól, és már nem volt szükség annyi orosz szakos tanárra – és a szolgálat szelleme vezetett tovább egy új munkahelyre 1989-ben: a budapesti Lelki Elsősegély Telefonszolgálat főállású munkatársa lettem. A munkahelyem és a közösség támogatásának köszönhetően ezekben az években szereztem meg pszichológusi diplomámat.

Az örökfogadalmam 1990 júniusában volt a budapesti piarista rendház kápolnájában, azon a helyen, ahol a társasággal való hivatalos ismeretségem kezdődött, és amely sok testvér számára jelentett otthont az illegalitás éveiben. Örökfogadalmamtól a következő életige vezet be mélyebben Jézus húsvéti misztériumába: „Életemmel és halálommal a te dicsőségedre, Uram”. Ez a mottó napi kenyérként táplált az egyre nagyobb felelősséget jelentő szolgálatok közben, így most is, amikor általános elöljáróként építem a közösséget.

Az elmúlt években felfedeztem az egység lelkiségét, és megértettem, hogy Isten meghív a kölcsönös szeretet életére, amely által megerősödik bennünk és közöttünk Jézus jelenléte. Ez az út mélyebben megértette velem a szociális testvéri karizmát, amelynek a középpontjában a szeretet áll. Az alapító testvérek tanításaiban találkoztam azzal a gondolattal, hogy Isten arra hívott meg minket, szociális testvéreket, hogy a szeretet apostolaiként gyógyítsuk a szeretethiány okozta sebeket, szétszakítottságokat az emberi kapcsolatokban, a társadalomban.

Ma is erre szól a küldetésünk: kis szentjánosbogarakként világosságot gyújtani a környezetünkben, szétárasztani magunk körül a megszentelő szeretet tüzét, hogy ezáltal Istenben és egymásnál otthonra találjanak az emberek.

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>